On:
In: Próza, Szépirodalom

V. Furcsa dolog történt. Séta közben úgy mentem el a varjak mellett, hogy azok odébb sem rebbentek a sárgába forduló, őszi réten. Sőt, bármennyire közel mentem hozzájuk, nyugodtak maradtak. Még a fiatalabb, bársonyfejű varjak sem zavartatták magukat, pedig ők rendszerint ijedősebbek, mint az öregek. Ez mindenesetre szokatlan a varjaktól. SokkalTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Nagyapám egy közeli templomtornyot nézegetett az ágyából, és halkan szuszogott. A Szent Benedek Idősek Otthona lakója volt egy régi, boltíves épületben, amely egykoron gimnáziumként a szellem művelésének háza volt. A fehérre meszelt szoba falai visszaverték a délutáni nyári nap sugarait. Apámmal látogattuk meg. – Na, apu, mondj valamit! – hajoltTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Ezt egyszerűen nem tudom felfogni – rázta a fejét Sára, miközben a szokásos ebéd utáni kávéját kevergette az étteremben. – Egyszerűen nem értem, mi történhetett. – Stroke-ot kapott. Állítólag pár órát még élt, de már nem tudtak vele kommunikálni. Nem tért magához többé az agyvérzés után, és hiába próbáltakTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Engem a falu felől hozott ki a jegyző, ami innen vagy öt kilométer, de már az autóban ülve kiszúrtam ezt a groteszk alakot. Most izzadva itt áll mellettem a prérin, ezen az isten háta mögötti vasúti megállóhelyen, a gyommal felvert, végeláthatatlanul semmibe nyúló betonperonon. A faluból nem jöhetett, ott mindenkitTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Viola megszokta, hogy anyja öreg. Alig emlékezett rá fiatalon. Azt viszont egy pillanatra sem lehetett elfelejteni, hogy hiába hetvenhat éves, mindig elegáns volt. Kicsit meghízott, és nehezen járt, ha senki nem látta. Ha a barátnői kukkolták a panelház teraszáról, akkor a sarokig úgy lépkedett magas sarkú csizmájában, mintha a kifutónTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

1. A metropolita kastélya Lovasdomb legmagasabb pontján áll. Sárga színe messziről jelzi előkelőségét és életidegenségét a városlakók felé, de a lejtős, macskaköves út végül belesimul a város szövetébe. A kastély közelében barokk nagytemplom áll, ahol mindig aggastyán papok araszolnak, meg fürge járású ifjú segédlelkészek, és maga a metropolita is feltűnikTovább…

On:
In: Próza

Rakovszkyt olvasok, ha hinni akarok benne, hogy érdemes. Dehogy érdemes, csak lehet. Lehet, tehát kell. Folyóvíz a csapban, szer a tűben: a szétfolyó, amorf kiterjedés egy pontra szűkülve spriccel át a szövegen, hogy szétáradjon az olvasóban. A konyhában álltam, tizenhatévesen, kidobtam a kukába a csirkenyakat, és megforgattam a ragacsos tányértTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Bori a korlátba kapaszkodva, száját összeszorítva, óvatosan lépegetett lefelé az átlagostól magasabb lépcsőfokokon, minden mozdulatán látszott, sajognak az izületei. Néha megállt, hátha a mögötte jövő megelőzi. Miklós nem akarta sürgetni, csak leér végre, s eltűnik a szeme elől. Ma este különösen ellenszenvesnek érezte minden mozdulatát, kedveskedő hangú megszólalásait személyes sértésnekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Bacsarek Kázmér megállt a Kossuth tér egyik kirakata előtt, a fényesen hallgatag üvegtábla mögött könyvek sorakoztak. Egyforma könyvek, szépen egymás mellé állítgatva, a sötétszürke borítón egy lila-narancssárga keretben volt feltüntetve a cím: Egy bohÓCsipka története, avagy egy ország mennybemenetele. Alcím: Állampolgárilag és nemzetileg javasolt! Szerző nem szerepelt a fedőlapon. BacsarekTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Volt a szomszédunkban – még a bányatelepen – egy nálam talán kétszer idősebb fiú, egy alkalommal szemtanúja voltam, ahogy a lehető legbrutálisabb módon kiirtotta a házuknál született kismacskákat. Hosszú nyakú, nagy vászonzsákba tette őket, majd többször földhöz vágva a zsákot végzett az ártatlan kis jószágokkal. Ezért a tettéért a középkorbanTovább…