Haiku-szabály
Amire kevés
a tizenhét szótag, az
már nem is fontos.
A fizika és a lélektan találkozása
Minek súlya nincs
– indulhat a töprengés –
eldobhatatlan.
Ünnep elé
(2017. okt.21.)
…akkor most csak a csend
és az eső, a köd,
a távolság a gyertyák
és a csillagok között,
a házak szürke gyásza
és az ég fehérje,
béke koronája
a szenvedők fejére…
Szabad-e tudnom?
Itt jobb, vagy ott a jobb? Jó lesz-e valahol?
Vagy nincs jó, se rossz, és csak az „én” lohol
folyton körbe-körbe? Önmaga elől fut?
Töpreng, folyton töpreng: oda jut? Hova jut?
Van-e az álmoknak álmában egy álom?
Lehet-e sírni az édes túlvilágon?
Muszáj-e a sárból szobrokat emelni?
Mindig egy új és új tervbe szeretni?
Akad-e majd még egy, amikor már nincs több?
Felszáll-e egyszer ez a trükkös bűvész-köd?
Elolvad-e végül az időnek pokla?
Lassul-e velünk végül ez a rút polka?
Szabad-e kérdezni búról és örömről?
Vagy vagyok ököl, mi üvegen dörömböl?
Tudom, ez az üveg mindennek értelme,
Talán nem is volnánk, hogyha az nem lenne.
©Ursprung Zsuzsanna festőművész alkotása
A versek forrása: A Szerző
BORNAI TIBOR (Budapest, 1955. április 13. –) zenész (énekes-billentyűs), zeneszerző, szövegíró, költő, festőművész.