Szívem hazugságba van mártva, s minden
szavam, ki nem mondott gondolatom;
némán a hazugságot hallgatom.
Hazugság a van, s mi nincsen: az isten.
Hazugság a volt, s mi lesz, hogy segitsen.
Fiamat hazugsággal altatom.
Hazugság fúj át korhadt falvakon,
torz városon, s eszmén, mit vittem ingyen.
Hazugság a morálunk és az ingünk,
mit szerelemben dúltan lecibálunk.
Hazugság helye a meztelen ágyunk.
Hazugságot kell esküdözve hinnünk.
A hazugságból mi már úgy kilátszunk,
mintha hazugság lenne a halálunk.
©Pálfy Julianna festménye