félni
félni attól mi nincs
félni amitől lehet
bármitől
még valahol az éterben
kering de
szárnyainak árnyékával
már beborít
suttogása élesen hallik
alakja tompa mint a
zuhanni kész kő
váratlanul
hiába mondod
ennek semmi
értelme nincs
és esélye a nullához
közelít
de ő csak szorít és
szerető anya csókjaival
csepegteti beléd
méregcseppjeit
menekülés
fedezéket keresek
legyen hova rejtsem
sátorban alszom
álmom ne felejtsem
erdőben emlékeimet elásom
úgy hiszem a sivatagban megvéd
homokszínű sápadtságom
lebombázott falak mögött
állathangok nyüszítenek
pincékben a falak beszorítanak
ma ágyam óriáskerék
kabinjában vetem meg
a félelem hormonjai örökre birtokba vettek.
©Gősi Ferenc fotográfiája