Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. [1]       Bajom látod van elég. Hátam gerincén a hegyek Fájdalmam mérik. Zsibbadt kezem Nem tud imára kulcsolódni. Félbehagyott mozdulataim, Siketnéma módján, Kérik vigasztaló ölelésedet. Sejtjeim közt lázadók szervezkednek. Szemem homálya mégis felgyúl, Ha látniTovább…

Azt mondta minap egy gyermek, tudós könyveket tett tűvé, de a könyvek sem feleltek: hogyan lesz az ember költővé? Választ arra sem talált még, hogyan szenvednek, szeretnek, s arról sincs semmi emlék, hogyan születnek a versek? Minden vers poéta-őstitok, íródik a régen megvolt, lelkében ott az ősi ok: a „mégTovább…

Arturo Ui kettészedte az országot, persze, csak virtuálisan, persze valóságosan, csak okosban; az emberek ugyanúgy élnek, besorolják magukat és másokat, ebből következően mindig a másik oldalon lévők a hülyék, miközben Arturo Ui vigyorog, kokárdát tűz borzasztó szabású zakója hajtókájára, zsebre vágja kezét, kijelenti: Megvédelek titeket, ha akarjátok, ha nem. ATovább…

félni félni attól mi nincs félni amitől lehet bármitől még valahol az éterben kering de szárnyainak árnyékával már beborít suttogása élesen hallik alakja tompa mint a zuhanni kész kő váratlanul hiába mondod ennek semmi értelme nincs és esélye a nullához közelít de ő csak szorít és szerető anya csókjaival csepegtetiTovább…

A vers sosincs kész, kell fúrni-faragni, hogy költője kedvére alakuljon: doboljon, ne legyen a rím se talmi, gondolat se kerengjen unos-unton. És amikor késznek látszana végre, érzi az ember: a kényszer bicsaklik, s próbálkozik: melyik tagot cserélje, s bár titkolná, az izzadság kiszaglik. Könnyűnek látszik ez, de lelki járom, azTovább…

Az adatokat sürgősen kérik. A pedagógiai véleményt holnapra kérik. A statisztikai lapokat azonnal ki kell tölteni, kérik. Igen, nekik is megvan, tavaly már elküldtük, de most megint kérik. Össze kell írni kik, melyik napon kérnek tízórait, ebédet, uzsonnát, vacsorát! Igen, egyszer már összeírtuk. De most mások kérik. Az adatokat aTovább…