Bezár a könyvtár,
a könyvesbolt becsuk,
az ember újat nem vár,
ami van, annyi jut.
Az új és régi múlt
más már, nagyon más,
mint egy hegyomlás
zúg ránk az új jelen.
Azt el se képzelem,
az új jövő mi lesz,
kevesebb félelem,
sikoltás legyez.
A régi jövő elmúlt
míg a múltba bámult,
de az nem kocsma, bárpult.
+
De ez nem regény, dráma,
kalandos új világba
szakadunk, mint az Á-húr,
és mondunk B-t is, C-t is,
a hangszer most a fétis,
de ültethetünk fát is,
és pörög még tovább is,
őszre hagyott majális,
amihez nem lojális
a tél, mert ide átnyúl,
a tény már önmagától
megváltozik, nem gátol,
a hit összelapátol
sok széthullt én-szilánkból,
és semmivel se ámít.