A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő.
/Válogatás az őszi szemeszter alkotásaiból./
Bali Anikó: seregszemle
enumerációs listám elején
centikben mérhető fizikai tulajdonságaim állnak:
magasság
derék-
mell-
évek alatt bővülő csípőbőségem
és enyhén ingadozó tömegem alapján
jól kategorizálható vagyok a divatlapok
szerinti alkati meghatározások alapján
listám következő szintjén
arcom jellemző vonásai következnek
közülük minden nem is egészen az enyém:
a szemöldököm szélén a törés mondjuk épp apámé
déli nőkre jellemző arcélemet anyámtól örököltem
törékeny körmeimet még nagyanyám hagyta rám
de ezt csak rokonaim és közelebbi ismerőseim tudhatják rólam
a lista végén legőszintébb vonásaim védenek:
szemem színe barna
zöld cirmok játszanak benne
te vagy az egyetlen
aki ha belenézel
talán megtalálod
mögötte
meztelen
énemet
Balizs Dániel: Hajnali Vallomás
Álmomban egy mólón ültem
Megkötözve guggoltam
Leláncolva
Magas férfi jött kenyeret dobott
Előtte beleharapott mert az övé volt
Aztán egy tengerész
Vörösbarna arc ősz szakáll
Fekete kavicsot nyújtott át
„Ha nem tudod hogyan használd
Jobb is ha inkább itt maradsz”
És én a fogammal vésni kezdtem
Már azt teszem amit kell
Ennyi év kellett hogy egybehordjam
Hasadó emlékeim anyagát
A kritikus tömeggé
Nem ismerem aki mellől felkelek
Sem azt aki a helyemen feküdt
Kávé-szürcsölő hajnali vallomás
Azért álmodom ezt mert alig alszom
Vagy nem alszom mert ezt álmodom?
Furcsa büntetés
Mert nem hallgatok magamra
Bokros Judit: A várakozásról
Esik az eső. Triolák zuhognak az égből.
Ki tudja, hogyan kell várni? *
Várni, várni, mindig csak várni.
Hogy megérkezzen a vonat,
hogy elinduljon a busz,
hogy elálljon az eső,
hogy megérkezzen ő,
hogy elinduljak felé.
Várni, ahogyan a rab várja a szabadulást,
ahogyan éhes állat várja az etetést,
ahogyan a magányos hegyek
várják a magányos kirándulót,
ahogy az aszálytól szomjas föld
várja az esőt.
Várni újra és újra, de mindig türelemmel-
hogyan kell, lehet-e?
Magányos dallamok szállnak föl az égig.
*Páli-Herczeg Zsuzsanna cím nélküli versének első két sora.
Fehér Kinga: várom
Variációk és pastiche, Hajnal Éva: stollwerck című versére
1.
van egy cukorka egy régi emlék
csomagolása színes-mintás celofánpapír
kemény és édes az íze mint akkoriban
remegnek ujjaim ahogy bontogatom
2.
volt valaki akit bántottak de jó volt velem
volt valamilye amit szívesen adott
volt egy árnyék ami sötét felleggé vált felette
van egy íz ma is szeretem amiben megőriztem őt
3.
„elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult”
így kezdődik a vers
amit ezerszer elolvasok
és amióta először elolvastam
várom a villamoson
azt a pillanatot
amikor az a férfi
a fekete táskával
felszáll és leül
és nekem valami
egészen jó dolog
jut eszembe róla
Germán Ágnes: Jelenlét szépíró kör
Jelenlét szépíró kör
mókusok és magnóliák a teraszon
hol néha hangosan visít a megafon
az avantgárd működik.
Visít a kör,
avantgárd Mókusok és Magnóliák
jelenlét néha hangosan működik
hol szépíró, megafon a teraszon.
Megafon kör hangosan néha,
hol szépíró működik, mókusok a teraszon
avantgárd jelenlét visít és magnóliák.
Néha megafon és Magnólia kör,
hol avantgárd mókusok,
jelenlét működik a teraszon,
hangosan szépíró visít.
Hajnal Éva: verset ír az Isten
Petőcz Andrásnak
verset ír az Isten
élőbeszédszerű szabadverset körmöl
szereti a rímeket de a ragrímektől egyenesen a hideg rázza
ebben hasonlít rád
csak ül az íróasztalánál egészmogyorós milkát rágicsál
és írja a sorokat
ceruzával
nem mintha nem tudna tollal írni de nem szereti a macerás dolgokat
számítógépe sincs az Istennek
se laptopja de még okostelefonja sem
egyszerűen nem akart venni
nem bírja ezeket az úri kütyüket
nem ismeri a pegasus nevű kémszoftvert sem
amivel utánajárhatna ennek a világnak
amivel alaposan szemügyre vehetné a visszásságokat
nem ismeri
csak ücsörög
időnként kihegyezi a grafitceruzáját
a hegyezéket gondosan kukába dobja
csak pihen az íróasztalánál és ír
úr ír
nem moccan
kék füzetbe írja a verseit
mert jennifernek kék haja van*
talán majd megmutatja
elképzelhető hogy neked majd megmutatja amit ír
tudja te őszintén támogatnád
mindig jelen van az óráidon
a leghátsó padban ül és figyel
fontos neki a jelenlét
megkeres majd és a véleményedet kéri
ciklusokban gondolkozik
rövidesen elővezeti a témát
szerintem miután megölelt
igen
az ölelés után biztosan
*Petőcz András: A napsütötte sávban
Korda Zsuzsa: Kiégett az Isten
Petőcz András: A megvénhedt Isten című kötete nyomán
Kiégett az Isten,
burnout szindrómája van,
a pszichológus megmondta már rég,
vigyázzon, mert ennek rossz vége lesz,
képtelenség mindig mindenhol megfelelni,
bárhogy is szeretné ezt ő, az Isten.
Nem törődve ezzel az Isten,
továbbra is mindig segíteni akart,
mindenkivel kedves volt és figyelmes,
soha nem panaszkodott senkinek,
és főként, sosem kért segítséget.
Mindig is egyedül próbált megoldani
mindent.
Egy idő után azt vette észre az Isten,
hogy gyakran kedvtelen,
és közömbös is, kifejezetten közömbös,
a derűje sem a régi, inkább erőltetett,
frusztrált volt és fásult egyszerre.
Semmiféle ügyintézéshez sem volt már
kedve.
Megijedt ekkor az Isten,
visszament a pszichológushoz,
aki csak ennyit mondott: burnout,
valami énidőről kezdett magyarázni,
és reális célokról,
de már nem figyelt az Isten,
csak arra gondolt, pihenni szeretne,
nagyon fáradt, csak feküdni akar,
és nem gondolni semmire.
Magyar Dániel / Barter Lilla: Nagyon közel
Külön világot alkotok magam.
Lelkem szögesdróttal körbevett terep.
Eddig mindenki csak kívül létezett,
szavadnak most záramhoz kulcsa van.
Nem kellett drog vagy bármilyen anyag,
a gólyabálon kezdtük ma az estet.
Mosolyod vérembe heroint festett,
mikor a hajnal halkan ránk hasadt.
Nem vagyok többé formátlan pohár.
Lényeddel engem csordultig tölts tele,
ahogy mi látszunk, az nem nagytotál.
Magunkhoz nagyon közel merészkedem.
Légy a fény, én feléd törő bogár,
légvételed legyen a lélegzetem!
Márton Csilla: Megérint
Nem megálmodott volt,
csak jött.
A halott idő, párában ébredt
a pislákoló napsugárban.
Valami elkezdődött, gerjedt,
hozta az élet szagát,
a kitörő sarjadás illatát.
A víz csak ömlött, a szél
örvénybe borzolta hullámát,
átjárta a földi áram,
az ég áldását adta rá,
elindult a véget nem érő hasadás.
Tétován szembejött a délután.
Benyitottál.
Szemedben szikrázott a kinti tűz,
úgy tettél nem ismersz
így mindent újrakezdhetsz.
Bemutatkoztál.
Jó, legyen ez a pillanat, ahol nincs
részlet, ne kezdődjön és ne érjen véget.
Lényegtelen.
Belül az üvegen, hajad mint
egy növény ablakra préselve
átadta magát.
Vezsenyi Ildikó: már ok nélkül
anyukám szegény
visszajöhetne már
hosszú a csönd
szóköznek is elég
minden másképp lenne
ha nem kérnéd is
megbocsájtanék
bár maradtál volna
megálltál félúton
messziről
szeretni könnyű
A 2021-22-es őszi szemeszter hallgatói:
Bali Anikó, Bokros Judit, Korda Zsuzsa,
Balizs Dániel, Vezsenyi Ildikó, Márton Csilla, Fehér Kinga,
Germán Ágnes, Magyar Dániel, Hajnal Éva.