Egyszer egy igaz barát aki
történetesen a főnököm is
volt azt mondta egy közös
barátunkról tudod
lehet hogy nem szép dolog
de én nem támogatom
mert nem képvisel senkit csak
saját magát.
Egyszer egy másik igaz barát aki
történetesen a főnököm is
volt azt mondta bár
nagymértékben alkalmas vagy rá hogy
ellásd abban a jelentékenyebb
pozícióban is a munkát de
én nem támogatom
mindenki szeret nincs ellenséged ez
baj nem képviseled határozottan
saját magad.
Mit csináljak ha ilyen zavaros időkben
lettem erőm teljében keresőképes
korú felnőtt mikor a nagy tanácstalanságban
az volt a szokás hogy mindenki saját
maga döntötte el akarjon-e egyáltalán
nyomulni valamelyiken tovább.