On:
In: Szépirodalom, Vers

Uram, vasvilláddal jöjj, Hajigáld ki szívemből A trágyát és az almot, Neked van rá hatalmad. Gyenge vagyok, mint lárva, Keljek ki a világra, Semmi vagyok, kék lepke, Ültess rá a kezedre! Ha a vérem fellobban, Ölelj, Uram, még jobban, Ha elszorul a torkom, Add mézedet kóstolnom! Keresztre feszít testem, IgenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Közöd A présben és a szorításban, az üvegbúra-borításban, a teljes elkülönülésben, a vírusoktól forró térben, közel, közben, között. A hangot megtorpantó falban, két ember közt a ravatalban, a ravasz részben, megosztásban, az egész megroppant világban, köztünk, közünk, közös. A tank nélküli háborúban, a gépfegyvernél gyorsabb szóban, világhálóban: „száraz űrben”, aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szevasz, te nyár, meg jó napot! – köszönt a medve jó nagyot. Szevasz, te szép meg jó idő, de jó: ma nem kell hócipő! Röpíti őt a medvetalp a tó felé, amerre tart. Meg ott a hely, a mézlelő, tehát sietve lépdel ő. Csuporba mézet tölt bele, aztán irány aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egyszer egy igaz barát aki történetesen a főnököm is volt azt mondta egy közös barátunkról tudod lehet hogy nem szép dolog de én nem támogatom mert nem képvisel senkit csak saját magát. Egyszer egy másik igaz barát aki történetesen a főnököm is volt azt mondta bár nagymértékben alkalmas vagy ráTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Krisztus meghal minden más születik tavasszal. A rügy kifakad az ág kihajt a kiscsibe a bogár a vetemény kikel a fű sarjad előbújik a hóvirág és a krókusz. Talán az ibolya az első amire azt mondjuk kinyílt. A gólyák visszatérnek a fecskék megjönnek az egynyári növények virágba borulnak. Sajátlagosan melyikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

rossz volt a mértékegység, amit adtál, nem tudtam átváltani, elszúrtam az egészet, nem állt össze, csomós maradt, darabos, kezemmel minden alkotóelemét éreztem, odatapadt az ujjaimra, rá és közé, kidobtam az egészet, a két tábla csokit megettem, a süteménynek már úgyse kell, nekem viszont igen, az endorfin az életben maradás legalapvetőbbTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ellibbenünk, s a dolgokon mit fog az ónos égi máz? Állnak a lázas dobrokon, állnak mint mázsaház. Zavart és nyirkos mért belül, kérded, s nem lenne-e hazádnak rendületlenül jobb nyelve s mérlege, kérded, miért a vértusok, a láb taposta kása fölött a szentelt arclucsok, az arcvíz elragadtatása, ellibbenünk, s aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Bori a korlátba kapaszkodva, száját összeszorítva, óvatosan lépegetett lefelé az átlagostól magasabb lépcsőfokokon, minden mozdulatán látszott, sajognak az izületei. Néha megállt, hátha a mögötte jövő megelőzi. Miklós nem akarta sürgetni, csak leér végre, s eltűnik a szeme elől. Ma este különösen ellenszenvesnek érezte minden mozdulatát, kedveskedő hangú megszólalásait személyes sértésnekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az első hang felszárította az udvar mohás járóköveit, akik egy hete levegőért imádkoztak. Ahogy egyre jobban kiteljesedett és a teraszt is nyalta a fény, az udvaron nyugalom tengere. Rákóczi úti nyárfák kitornázták magukat, derékhajlítás, törzsdöntés. Szélvihar és csupasz árbóc. A téglák vörösen, ordítva fogadták az érkező hanghullámokat, éneklő menetté válvaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Te egy büdös köcsög vagy – vágta Kaparcsi Gerzson arcába Mojzli, a hentes, aki – egy henteshez méltatlanul – nem nyomott többet hatvan kilónál. Igenis, egy hentes legyen tagbaszakadt, szép, nagy marha ember, aki elbír a marhákkal, de mindezt nem árulta el neki, csak megkérdezte tőle, hol a szájmaszkja,Tovább…