Meg kell tanulnom, hogy kevéssel tettél kisebbé magadnál. Mégis így aprón, nem tudom felérni végtelen nagyságod és azt sem, hogy fejemen koronám nem a halál. Utam nem siralom, oltalmam nem a kopasz meddő fák. Ha hozzád mérem magam, nem semmisülök meg, minden szavad lélegeztet, szárnyad életben tart. Itt hiszem el,Tovább…
a keleti hajnalban ezüst fény a vastraverzeken világosodik lassacskán elindulunk még nem tudjuk hova a peronok is olyan végtelenek és nők jönnek és férfiak hátukon zsák kezükben kávé a sötétből kilép a fény a hangosbemondó érthetetlen szavakat ismétel a vastagbelek reggeli morgása elnyomja a mozdonyok zaját nem tudjuk hova utazunkTovább…
Akkor nagy költő, ha megmarad Nagy Lászlónak, és visszabújik saját irhájába. Leglelkéből lelkedzett verseit akkor írta, amikor még nem tekeredett derekára a Juhász Ferenc – hatás kísértő kígyógyűrűje. Népi kollégista volt: 1945 után vidéki végekről szakadt Pestre. Bár a kollégiumi könyvtárakban – ha mással nem is – verskötetek elolvasásával biztosTovább…
az egyetlen az egyetlen út hozzád a várakozás az egyetlen értelmes nyelv a csend az egyetlen kapcsolat a távolság a láthatatlanság nem akadály * az ing volt nagy az ing volt nagy, vagy az ember összement kalapja alatt két szeme elveszett egy óriás szatyor benne minden lényeges mit az utcánTovább…
‒ Hurrá! Győztünk! Honfoglalás! Éljenek a Nagy Huszárok! Kössétek be a lovakat a karámba, aztán kezdődjön a hálaünnep! Ja, a döglött oroszlánt meg dobjátok a szemétdombra! Ne úgy, te ballábas huszár, mert még képes lesz holtában is szétrúgni azt a szemétdombot! – mondta a dúsüstökű huszárkapitány, és büszkén megpengette ezüstTovább…