Belőlem majd bükkök nőnek,
vagy érdes kérgű tölgyek.
Egyszer a lelkek megbékülnek,
nem szeretnek, de nem is ölnek.
Egy fa leszek a sok közül.
Susogva zúg a lombom.
Lesz majd talán ki ennek örül.
Ezt csak magamnak mondom.
Mert nem érdekel egy fát sem,
hogy kinek ad árnyékot, erőt.
Emberként ezt én megértem.
Elérem talán azt az időt, mikor
csak hasznos akarok lenni.
Nem kell, hogy szeressen bárki!
Kár volt embernek születni!
Szeretnék öreg fává válni!
Lehet, poromból bükkök nőnek.
Létezni lesz egyetlen célom.
Lelkem adnám érte az időnek.
Leszek egy fa, tiéd árnyékom.