On:
In: Szépirodalom, Vers

Belőlem majd bükkök nőnek, vagy érdes kérgű tölgyek. Egyszer a lelkek megbékülnek, nem szeretnek, de nem is ölnek. Egy fa leszek a sok közül. Susogva zúg a lombom. Lesz majd talán ki ennek örül. Ezt csak magamnak mondom. Mert nem érdekel egy fát sem, hogy kinek ad árnyékot, erőt. EmberkéntTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ok csillagok kihűlnek űrök hegedülnek verebek tyúkok elülnek varjak alszanak víz fölött állanak bőszárnyú ködök hallgatnak híves ördögök vizekben bálnák zenélnek hallatszik füttyös delfinének amíg vannak oktalan elélnek láva-ölelt lelkek kerekülnek mindenek helyre kerülnek csak a szerelem menekül meg * Napok ára láttuk a gonoszság torkát, felvágtuk az utolsó tortát.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

még látszott a hold szája megint túl korán riadtam fel hogy visszafekszem ha kell de nem tudok aludni hajnaltájban fogakat kerestem ebben a vékony szájban nyomát valami vékony csillagragyogásnak ami kettéharapná a sötétséget a fénymorzsák alagutakat ástak az éjbe én persze nem láttam hol nyílna belőlük kijárat csak hogy aTovább…