egyszer volt hol nem volt
volt az a ház
meg az udvar meg a fák
eső kopogott kopott köveken
függönyök csipkéztek
cinkos napfényt az üvegen
tavasszal csordultig telt
akácillattal a zsongás
akkor még gyalog járt a postás
nyári melegben az ajtó előtt
anyánk lyukas zoknikat foltozott
és igazi szilvalekvárt főzött
mikor a nagy fakanálnak suttogott
egyszer volt hol nem volt
volt az a ház
meg az udvar meg a fák
és délutánonként zsíros kenyér
meg egy bögre tej
bújócskához
a fáskamrában búvóhely
vasárnapi ebéd után sütemény
karácsonyi áhítathoz
fenyőillat gyertyafény
egyszer volt hol nem volt
volt az a ház
meg az udvar meg a fák
felettük mégis
minden csillagra fény feszül
elszállt gyerekzsivaj helyett
ma árva tücsök hegedül
©Búzás Tünde: Tavasszal csordultig
Jó volt megmártózni hangulatodban, Julika…