rossz volt a mértékegység, amit adtál, nem tudtam átváltani, elszúrtam az egészet, nem állt össze, csomós maradt, darabos, kezemmel minden alkotóelemét éreztem, odatapadt az ujjaimra, rá és közé, kidobtam az egészet, a két tábla csokit megettem, a süteménynek már úgyse kell, nekem viszont igen, az endorfin az életben maradás legalapvetőbbTovább…

Mikor kezdtem az angyalban nem hinni, s a felnőtteket vágytam rajtakapni a rászedésen és a becsapáson – miért hazudják, hogy a csoda: van?! -, karácsony este mégis szólt a csengő a titokzatos, bezárt nagyszobában. Gyorsan körülnéztem: mindenki ott volt, testvér, szülők, s a nagyszüleim – négyen. Máig sem értem pontosan,Tovább…

Ma nagy hó volt, apa jött értem az óvodába, és ahogy mentünk hazafelé, megpróbált hóembert gyúrni, de megint nem sikerült neki, porhóból nem lehet, mondtam, mire magyarázni kezdett, hogy persze, tudja ő, csak azt nem tudja, hogy mért nem sikerül legalább egyetlenegyszer, hiszen az Istennek nemhogy a porhóból, de mégTovább…

Volt olyan Karácsony, amikor meg kellett küzdenünk kettőnk vadonatúj ünnepéért, köszönjük, anyuka, a hívogatást, szívesen megyünk egy nappal később vagy két nappal később, de Szenteste nem, itthon szeretnénk lenni, kettesben, nem szomorú, inkább vidám, itt van velünk a baba is, akit várunk, teljes család vagyunk. Volt olyan Karácsony, amikor aligTovább…

kollázs Tandori Dezső Töredék Hamletnek c. kötetéből úgyis marad mi megmarad őrzöl belőle valamit egy félreeső kopott utca ívét a halott tüskehajú szobrászt gyönyörűséggel megkövezve hogyan lehet létezni mikor igazából nem lehet? egyszerre meglátsz valamit hogy körbe-támaszkodj a félelemben valami nincs most mint a füst futkos a földön ahonnan kivonultamTovább…

volt egy kert benne szél járt és napsütés szórta szét áldó gyöngyeit mandulák barackok almák vérmeggyek mindenütt ha csak egyet vettem ajkaim közé máris ott volt az Éden de legjobb volt a július mikor a kukorica fiús termése érett s bódítóan érett illatát felraktam jókorán magamnak bajszát legényke-mágia s hátulTovább…

itt éjszaka versek járnak Tandori Dezső köszöntése, csak úgy, és persze kollázs könyvcímeiből (2015)   keletbe fúlt kísértetek meséljetek rólam ha tudtok vigyázz magadra ne törődj velem a zen-lófogadáson hosszú koporsó a medvetalp és a semmi kéz baktatnak együtt az éj felé meghalni késő élni túl korán nem lóverseny aTovább…

fájdalomfa a múltban gyökerező fájdalomfa még mindig lombosodik nem szárad ki könnyem még keresem minden lehetséges között azt az egyetlen mondatot ami érvényes rám még kerekítem a történetem ne lógjanak ki a szálak még dolgozom az életemen nézzen ki valahogy de egyre több halál van bennem kevesebb lázadás a belenyugvásTovább…

egyszer volt hol nem volt volt az a ház meg az udvar meg a fák eső kopogott kopott köveken függönyök csipkéztek cinkos napfényt az üvegen tavasszal csordultig telt akácillattal a zsongás akkor még gyalog járt a postás nyári melegben az ajtó előtt anyánk lyukas zoknikat foltozott és igazi szilvalekvárt főzöttTovább…

A szőke lány egy álomban egyszer csak fölbukkant a tengerből már majdnem fuldokolt és nem volt világos hogy mennyit áldoz majd rá hogy fönnmaradjon illúziótlan volt mint az orvosok aki azelőtt ő is volt nem lepődött meg mikor a parton meglátta a fiút aki valahogy nem süllyedt el pedig előtteTovább…