Parti Nagy Lajosnak Miként de szép, az este jött, ment, esőillat és jázminok, kószál a magamfajta jöttment, a Duna foly, én áthidok. A Duna foly, haz át- meg átjár, a rakpartlépcsőn enyhe fény: a rím kedvéért több a vártnál. Kész költemény a dinnyehéj. Teátrum ez: jó rum teával, mit istenuccse,Tovább…
nekünk építettem magasba felszökő bércek védelmébe szemed kékjét másoló tágas ég alá a habarcs közé hulló könnyeimet kevertem nekünk emeltem magasra nevetéseinkből a házat most mérhetetlenül fáradt és öreg vagyok az üres házban nevetéseink visszhangjában bánat-viharok bömbölésének szünetében keresem könnyeim záporához eresznek a szempilládat amíg a szerelem újból fölemel valakiTovább…
Ötvenhat esztendeje annak, hogy utoljára gyalogosan járta ezeket a poros utakat. Akkor ellenkező irányba, hátra se nézve, szinte futva menekült. Még kamasz volt, és csak annyit érzett, el-el minél messzebb ettől a bűnös háztól, gyerekkora elrablójától, a kiégett kukoricaföldektől, az elszáradt szilvafáktól. A helytől, ahol apja kihűlő halott teste feküdtTovább…
egyszer volt hol nem volt volt az a ház meg az udvar meg a fák eső kopogott kopott köveken függönyök csipkéztek cinkos napfényt az üvegen tavasszal csordultig telt akácillattal a zsongás akkor még gyalog járt a postás nyári melegben az ajtó előtt anyánk lyukas zoknikat foltozott és igazi szilvalekvárt főzöttTovább…
Esténként szelíd kandúr dorombolt a régi házban, a kályha előtt, fonott kosárban fahasábok őrködtek apámmal a tűz fölött. Kiszáradt földben halott virágok: szomjas magányban nyíltak el, árvult magvaik anyámra várva álmodnak becéző kezeivel. Álmomban én is lopva szállok a lassan kihűlő emlék után, anyámat, apámat nem találom, gyom kúszik aTovább…
(készülő regény részlete) Hetvenhét forró nyarán új filmet mutattak be a mozik, mely nagy port vert fel, egyenesen lázított a pszichiátria ellen. Az osztály dolgozóinak nagy része, de még a moziba egyébként is járó neurotikusok is látták a Forman-filmet, melynek utolsó kockáinál a szabadságot, a végtelen távlatot sugalló zene, ésTovább…
A ház Egyszer rajzoltam egy házat, semmi különös, kémény, ablakok, kis kert, teljesen szokványos. Régóta laktunk benne, a falakra rásárgult a közöny. A függönyökben itt-ott még kapaszkodott anyám sóhaja, a sarokban titokká kövülve térdeltek az esti hallgatások. Dohos szaga is volt, meg minden. Sokáig őrizgettem, egészen belegyűrődött a lelkembe.Tovább…
önigazolás szóljon rám valaki: dobd el a magad verő botot gondolj az emberi méltóságra – ki más szeretne? – kegyelmezz magadnak! itt vagy kődobásra tegnapi szavaidtól kimozdultál körvonalaidból váltsd meg a jövőt valamerre menj! öniróniával enyhített létezésem főnevei: mozaikok belülnézetek mai kis kudarc cserbenhagyás meg sem vívott harc kalandor tudásvágyTovább…
Szombat esti ház Dzsunicsi szan nagyon izgalomba jött, amikor a furcsa házat megemlítettem neki. Ez azért volt különleges esemény, mert az idős japán már évek óta valami katatón állapotban leledzett: nem beszélt, nem járt, csak szó nélkül tűrte, ha etettem, mosdattam. Most viszont egyetlen mondat után visszatért tekintetébe az értelem,Tovább…
Áttetszõ nyilak áttetszõ nyilak lövik magukat a nyárba a strand kékjében barnul egy kisgyerek nem sejti, hogy legszebb szavai elõtt mindig ott lesz a „bárcsak” mit szíve fölé emel hûen – s róla a verset – már mindenki unja azt – és ezt jönnek még nyárnak látszó dolgok mint amikorTovább…