köpjél le bátran
azt se bánom
tépd szemétre
minden versemet
ne lássál engem
ha melletted is
állok legyél az aki
magába temet
nem szólok hozzád
csak nézlek némán
bennem nincsen
se vád se panasz
kérdésem sincsen
így választ se várok
tudom mit mondanál
mindig ugyanazt
kevés vagyok talán
magamnak sem elég
nem kell hogy szeress
nem kell értened
a soraim belőlem
magamhoz szólnak
magamat gyógyítom
mert én vagyok beteg