On:
In: Szépirodalom, Vers

Vártam, hogy kopogjon végre, belépjen azon a régi ajtón. A törmeléket tegyük most félre, van abból elég, nem akarom. Tudtam, hogy eljön még hozzám csapzott hajjal, fogvacogva. Szememből kiszedi spontán a homokot, a szél belehordta. Láttam, hogy odabenn kulcsra zárva kerülgeti a némaság határait. A parton ül és leghőbb vágya,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A fekvőpadon hasra fordulva, fehér függönyök rejtekében várom, míg a nővér, elektromosságtól illatozó keze, vörös, kék és sárga drótok dús szálaival a masinához kötöz. Beszéd foszlányai jutnak át lustán hozzám. „Kölykeim, rám se néznek.” Szálunk egyre lejjebb az örök magány világába. A kegyelmes inger pontos ütemben dresszúrázza derekamat. Járják táncukatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

prófétát támasztok nekik miképpen falnak a kerékpárt s ő mindent tudtukra ad elmondja majd nekik eltörött vállcsont nem törik el kopaszodik a liget le kell számolni a ligettel a szükséges mértékben el kell törni mindenki csontját úgyse sérül meg senki le kell számolni mindenkivel itt a falnál állhatna most egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ott jön az a fickó, tudom, nehezen bírod a stílusát, meg is értem, ilyen tapadós, hajszolt, kellemetlen, gyerekesen idétlen és kényszeres, viszket a felhám tőle. Mégis szerelmes vagyok belé, ilyen ez a teremtői szakma, nagy az érzelmi megterhelés. Látom őt úgy, ahogy nem látszik, a fájdalmak tonnáival, amiket ki kellettTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy zsúfolt tüdőben ébredt és körülnézve látta, hogy mindenki gerendaként áll fulladás és remény között, ami a belégzésnél teherrel érkező gőzös mozdonyszörnyeteg. Sújtólég. A nap ráfeszült és a terpeszkedő forróság alatt a bordás tetőszerkezet minden belső erejét összegyűjtve nyílt ki, nehéz ritmussal szülve antitesteket izzadó lebenyes húsfalain át. Ő pedigTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

köpjél le bátran azt se bánom tépd szemétre minden versemet ne lássál engem ha melletted is állok legyél az aki magába temet nem szólok hozzád csak nézlek némán bennem nincsen se vád se panasz kérdésem sincsen így választ se várok tudom mit mondanál mindig ugyanazt kevés vagyok talán magamnak semTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Sorstalanság miért most roskadsz el, te magaddá apadt, világgá sorvadt félelmek gyenge ember-árnya. érzéssé lettél mint szakadni vágyó csendes felhő, az én nagy döbbenésemre. a nincsnél gazdagabb gyalázat kelletlen-lényed, némaságod burjánzó fényesség, üres kondulása a légnek. lépj túl magadhoz messzebb sorsod emeld, vagy feledd, teperd le magad te búsúló én.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Úgy kell nekünk Úgy kell nekünk a gravitáció mint éhségünket betöltő kenyér a józanság hogy újra összezúzzon ebnek a póráz lepkének tenyér kavicsnak tó selyemszalag a blúzon kulcsra zárt  szombat kettétört idő innen a csend két térfél a világ úgy kell nekünk hogy a föld visszahúzzon ahogy az égnek kellenekTovább…