Kérdés, kérés
Megfigyelted-e például, hogy a konyhában
a hámozót fordítva használom, hullanak
a pulton a murokról lefejtett rétegek,
rozsdavörös ősz, a fém fogai
szaporán bontják a formát,
egy-egy arc, levegőtlen utcarész
homálya bomlik ki a színekből,
viszonyunk régi, szennyes,
benne minket már nem ismerni fel,
aztán ha mellém állsz, helyreáll
a világ, beszédünk erdejében ég
a szemem, arcomon vándorló árnyék
vállad íve, és vallom, kezed mozgását
fegyelmezetten figyelve, hogy senki úgy
a hagymát nem aprózza, mint te,
közben fátyolon át nézlek, mintha
azt kérném: „Tedd meg értem!”
(Élet és Irodalom, LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.)
Jogunkban áll
Megizzad a kezem alatt a vizeskancsó,
egy felhő mögül kiborul a fény,
a szilva húsát felhasítja a mag,
egy locsolócső erejével vitatkozunk.
Rám fogod, én rád fogom,
oda-vissza pattognak a cseppek,
az érvelés hevében elmarad a tény:
már esik, a föld fellazult.
Jogomban áll elzárni a csapot,
neked jogodban áll megnyitni.
Soroljuk fel egyenként, ki mire
hivatott: ömöljön napestig.
Ha követelsz, követelj eleget,
ha hallgatsz, hallgass végleg,
ki-be slisszolsz félelmeimbe,
halom héj, amit hagysz.
Elvakultan nézz, ha nézel,
te vezess minden sánchoz,
jogodban áll ellentmondani,
jogomban áll megfékezni.
(Látó, 2025. április)
Papp-Sebők Attila Móricz Zsigmond-ösztöndíjas költő, Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön született. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Pszichológiát tanul, Kecskeméten él. Versei többek között a Bárka, az Élet és Irodalom, a Jelenkor, a Látó, a Kalligram és a Tiszatáj hasábjain jelentek meg.