Kérdés, kérés Megfigyelted-e például, hogy a konyhában a hámozót fordítva használom, hullanak a pulton a murokról lefejtett rétegek, rozsdavörös ősz, a fém fogai szaporán bontják a formát, egy-egy arc, levegőtlen utcarész homálya bomlik ki a színekből, viszonyunk régi, szennyes, benne minket már nem ismerni fel, aztán ha mellém állsz, helyreállTovább…
(A kérdés) A kérdés nem az, hogy Isten létezik-e. A kérdés az, hogy mi lenne, ha nem volna. Megszületnénk, élnénk, meghalnánk – teljesen fölöslegesen. Könnyű belátni, hogy ennek aztán semmi célja és értelme nem volna. (Beszélgetünk) Nem szeretem, amikor arra kell felelni, amit tanultunk. Na jó, egy kicsit szeretem,Tovább…
Amikor várni kell és nem látsz közeledni senkit az pont olyan, mint az autópályán gyalogolni egyedül. Csak a szalagkorlát kísér, és ha érezni lehet némi füstszagot, az a felforrt hűtővíz és fekete féknyomok. Ezt követi a csend, majd az eszmélés talán. Ahogy haladsz az úton lassan tűnik fel a szakadtTovább…
Kert a holdon Országod apró kert a holdon, Ahol ezer zseblámpa nyílik, Reggel ha kihajolsz láthatod, hamuval öntöz a szerelem. Tavaid pislogó pacákat Ejt halak büszke szárnyain, Az est vadász, csillagokra les Tejködbe öltözött hegyeken. Határod mély, s kitalálhatod Hol van, ha morzsát szórsz az égre, Várod és hinni semTovább…
a pillanat teljessége mikor a psziché prizmáján most átlépő fény spektruma a régi történésekben a jelent éli át változó szögből más-más fénytöréssel írja felül önmagát szivárványt vetít és néha azt is elhiszi hogy megállhat alatta * határok nélkül elfogyott a terület ahol eddig álltál hosszú folyamat volt régóta sejtetted ugyanTovább…
(csahol) csahol a tél kalapját emelve ránk köszön egy szál virág egy tábla olcsó csokoládé botladozunk tanácstalanul egy nagy tál aranyló húsleves körül jóllakott elnéző fenevadak között csahol egy szál virág egy tábla olcsó csokoládé a tél kalapját emelve ránk köszön elnézünk a jóllakott fenevadak fölött egy nagy tál aranylóTovább…
Van, aki szereti a verset Van, aki – vagyis nem mindenki. S e mindenkiből inkább kevesebben mint többen. Nem számítva az iskolákat, ahol muszáj, és magukat a poétákat, ezerből ketten ha maradnak. Szeretik – de szeretik a húslevest is finommetélttel, szeretik a bókot és az égszínkéket, szeretik a jó öregTovább…