Egykevers
Mindent alaposan fölmérve
nem is baj az, ha az embernek nincs nővére.
Sőt, se
öccse
nincs, se bátyja.
Nehéznek tűnhet, dehát na,
a dolgok már csak ilyenek néha,
még ha
nem is tetszik, merthogy csuda, kincs
egy kistesó (ja, és még húga sincs)
szóval valódi varázslat,
mondani legalábbis ilyesmiket találnak
azok, akiknek van egy, kettő, vagy akár négy,
hogy áldás, meg hogy ajándék,
és mekkora a pechje
annak, aki egyke.
És persze ez is egy vélemény,
de kérdem én,
tudják-e, akik ezeket mondják,
hogy hát
minden lekváros kenyérnek,
vagy egyébnek,
bárminek,
két oldala van, és a véleményformálással érdemesebb várni meg
míg az ember minden oldalt meglát,
mert mindenki másik oldalon látja a kenyéren a lekvárt,
és látok rá egy csepp esélyt,
hogy mégis jobb az egykeség.
Akinek a fülét húzza egész nap a húga,
nem tudhatja, milyen, mikor helyén van a ruha,
akinek öccse van, vagy bátyja,
nem tudhatja, milyen lehet, hogy a ceruzáit mindig viszontlátja,
és hogy sosincs igazságtalanul elővéve,
akinek nincs se bátyja, se nővére.
Nálam mindig minden ott van, ahova én teszem,
és hogy ez máshogy legyen, azt rossz elképzelni rémesen.
És ha néha körülötted forog az egész kozmosz,
nem mondom az sem, hogy rossz.
Az autóban sosem ülsz a rossz helyen,
hagyják, hogy az ember, ahol akar, ott legyen.
Középen, két tesó közt nyomorogni edzésre menet?
Az ilyesmin egy egyke csak nevet,
és vidáman néz ki az egyik oldalon,
aztán átcsusszan megnézni, hogy a kilátás hol jobb vajon.
Mindig az van, amit ő kér ebédre,
és a kakaós csigájának senki nem pályázik a felére.
Mindig maga dönti el, hogy mit játszik,
és nincs, akivel összeveszve egymásra a szemük szikrázik.
Szóval van bőven az egykeségre vigasz,
persze igaz,
hogy így kibékülni is nehezebb,
és valakinek fél kakaós csigát adni se lehet,
és nincs, akire kenheted, ha az összes csokit megetted,
vagy aki kitalálja helyetted,
hogy mit játsszál,
és nem könnyű, mikor valakit piszkálnál.
Jó, persze, szülők, meg barátok…
De nincs, aki igazán tőled kér tanácsot,
vagy akinek a bajban te vagy a támasz.
Mert jó ám az,
ha betakarnak este,
és te
érzed, hogy rólad gondoskodni mindig belefér,
de néha pont az kell, hogy a gondoskodó te legyél.
Te tanítsd meg, hogy kell csapni állati nagy ricsajt,
cipőt kötni, fésülködni, hajtani a bicajt,
és átélni együtt jó sok
efféle tesós dolgot.
Szóval a szívben ettől ül tövis,
és hiába van kettő lábból, meg fülből is,
a szív az egyke, és az egykeség nehéz.
De kész
szerencse, hogy a tesókkal is nehéz,
ez az egész
talán így lett csinálva meg direkt,
hogy ne legyen könnyű senkinek
a dolga, meg a szíve sem,
hogy valamin mind osztozhassunk, szépen, testvériesen.
Tavaszhatározó
olyankor van március,
mikor pólyásaként először
érzed azt, hogy járni tudsz
olyankor van április,
mikor napfényt bukfencezel,
jelentsen ez bármit is
május akkor lesz, ha már
egy kőre mászó gyík neszétől
vágyad élni eszkalál
Deduktív vers arról, hogy ki nem csavarta vissza a kupakot a fogkrémes tubusra
Ha ez ember jól körbe néz,
tényleg mindent tűvé tesz,
kutakodik, keres, pásztáz,
sehol nincs a sáros, ádáz,
legalábbis bűnrészes,
sehol nincs egy aljas lator,
bárhogy kutat, keres, pakol,
sehol nincs a gaztevő,
akkor sajnos asszem ő.
Kapkodó
Pakolod a sok hülye holmit, a koffer, a megtelítődni se képes
koffer lenyeli a sok hülye holmit, még akar, egyre csak éhes,
ide vele, kér még, kell neki juszt is,
kebelezi bőszen az inget, a pulcsit, két sima, plusz a kapucnis,
mindegyiket benyakalja, hogy amikor a végén húzod a cipzárt,
nesze neki, rugdosnád le a lépcsőn, buszra pakolnád, kisvár-
tatva eszedbe ötöljön a bakker,
mindenképpen a lila szinü susogós adidas az ágy alól, az kell.
Borsi Bálint tanítással, írással, fordítással foglalkozik. Magyar és angol szakos bölcsészhallgatóként, Géher István László líraműhelyében, az ő tanácsára kezdett folyóiratokat megkeresni az írásaival, amiket azóta rendszeresen publikál számos rangos folyóiratban (Kortárs, Bárka, Tiszatáj, Parnasszus, Műút, Alföld, Előretolt Helyőrség, Ezredvég…) és antológiában.
Szereti a fekete humort, a rímeket, a ritmust, a formákat, a formabontást, törekszik a magyar és nemzetközi light verse-költők munkásságának megőrzésére, megismertetésére, tovább gondolására.
Örömmel és sokat fordít, leggyakrabban az abszurd, groteszk szerzők térben és időben is széles spektrumából merítve (Shel Silverstein, Spike Milligan, Christian Morgenstern, Edward Lear…)
Első önálló kötete 2024-ben jelent meg, Itt majd más lakik címmel.