„Viva la poesia!” címmel jelent meg P. Antonio Spadaro jezsuita gondozásában Ferenc pápa új könyve, mely a pápasága alatt a költészetről és irodalomról szóló beszédeit és írásait tartalmazza. A kötet szerkesztőjének kézzel írt ajánlásában Ferenc pápa kifejezésre juttatja azt a vágyát, hogy „a költészet a pápai egyetemeken katedrát, tanszéket kapjon”.
„A költészet emelkedjék egyetemi tanszék rangjára”
„Ferenc pápa „Éljen a költészet” címmel az olaszországi Ares kiadó jelentette meg a Szentatya új könyvét március 4-én. A 224 oldalas kötetet Antonio Spadaro jezsuita atya gondozta, mely összegyűjti Ferenc pápa immár 12 éves péteri szolgálata során a tőle megjelent írásokat a költészetről, és annak a képzésben és nevelésben elfoglalt helyéről. Az említett ajánlást chirográf, kézzel írt levél formájában intézte Spadaro atyához a Szent Márta-házból ez év január 20-án: „Kedves testvérem, éljen a költészet! Örülök, hogy összegyűjtötted azokat a szövegeket, amelyeket az évek során a költészet fontosságáról írtam. Szeretném, ha a költészet az egyetemeinken katedrára emelkedne! Vissza kell szereznünk az irodalom iránti érzékünket az életünkben, de az oktatásunkban is, különben olyanok maradunk, mint az aszalt gyümölcs. A költészet segít mindnyájunknak, hogy emberré legyünk, és erre ma nagy szükségünk van rá. Ferenc”. A Szentatya óhaja mindenekelőtt a pápai egyetemeket érinti, ahol a jelenlegi gyakorlat szerint az irodalom és irodalomtörténet oktatása nem történik önálló tanszék szintjén, hanem alkalmi és egyedi jellegű.
A költészet nem elmélet, segít megismerni az ember szívét
„Nekem nagyon tetszik a költészet, mely tele van metaforákkal. A metaforák megértése segít abban, hogy a gondolkodás mozgékony, intuitív, rugalmas és éleslátó legyen. Akinek van fantáziája, nem lesz merev, van humorérzéke is, mindig élvezi a kegyelem és a belső szabadság édes ízét.” – szól Ferenc pápa egyik gondolata a gyűjteményes kötetben.
„A regény, az irodalom olvas az ember szívében, segít befogadni a vágyakat, a ragyogást, de a nyomorúságot is. A költészet nem elmélet. Segít prédikálni, segít megismerni az ember szívét.” – idézi a könyv Ferenc pápa szavait, melyek a 2016-ban az Antonio Spadaro atyának, a La Civiltà Cattolica folyóirat akkori igazgatójának adott interjúban hangzottak el. Az „Éljen a költészet!” könyv valójában egy antológia, melyben az argentin pápa kifejti saját egyedi tanítását a költészetről és az irodalomról.
A költészet a tanítóhivatal szerves része
A Szentatya költészetről szóló gondolatai elé Spadaro atya írt egy tanulmányt, melyben azok értelmezési kulcsát próbálja megadni, először is az érintett szerzők széles körének a bemutatásával. Ők egyúttal a pápa megbecsült költői-írói, mint a klasszikus Vergilius, az argentin Borges, a francia Marechal, a német Hölderlin, az angol Tolkien, aztán a nagy Dosztojevszkij, az olasz Manzoni és természetesen Dante. Pápai megnyilatkozásaiban helyet kap a poétikus logosz, mely beszédeinek, üzeneteinek alkotó eleme. Gyakorta idéz költőket és írókat, ami önmagában véve jelentős tény – állapítja meg Spadaro atya. Példaként említi, hogy a „Querida Amazonia” kezdetű apostoli buzdításban a pápa nem kevesebb, mint 17 írót és költőt idéz.
Képzelőerőről megáldott hitről álmodik a pápa
Ferenc pápa gyakran használja a „költő” kifejezést, mégpedig annak eredeti görög alkotó-teremtő értelmében, mert így az irodalom, a zene és a művészet alkalmassá válik arra, hogy kifejezze és táplálja a képzeletet”. A hit egyik súlyos problémája Ferenc pápa szerint éppen abban áll, hogy nem tudjuk elképzelni azokat az igazságokat, amelyekben hiszünk: hiányoznak hozzá az erőteljes képek. A költészet ezért a pápa számára a cselekvés összefüggése, amely zsenialitást és kreativitást igényel.
Új és erőteljes nyelvezetre van szükségünk
A Ferenc pápa irodalmi megfontolásait tartalmazó kötet hangsúlyozza a költészet és az irodalom alapvető szerepét az ember szellemi és spirituális képzésében, önmagunk és mások jobb megértése érdekében. Ám ezentúl szükség van a kreativitás és a képzelet fontosságának a vizsgálatára is az életünkben és a hitünkben, melyek egy „új és erőteljes nyelvezet” használatára buzdítanak az evangélium üzenetének közvetítésére.
Irodalom és művészet iránti szenvedély kreativitással párosulva
A könyv végén egy rövid interjút találunk Jorge Milia argentin újságíróval, aki Jorge Bergoglio tanítványa volt, amikor az 1960-as évek közepén az argentin Santa Fe gimnáziumban tanított. Elmondja, hogy az akkori fiatal jezsuita irodalom és művészet iránti szenvedélye kreativitással párosult, odáig menően, hogy a diákokat kisebb novellák írására kérte fel – amelyeket aztán később Jorge Luis Borges előszavával adtak ki. A hatvanas évek zenei világában azt is támogatta, hogy a kollégiumában megszülessen egy ifjúsági rock-zenekar, amelyet éppen a Beatles együttes zenéje inspirált.
In: Radio Vaticana (2025. március 5.; vaticannews.va/hu)
Ferenc pápa az irodalmi nevelésről
Mártonffy Marcell írása – részlet
„A nyaralás unalma közepette, kihalt városrészek kánikulai magányában egy-egy jó könyv oázissá válik (…). A fáradtság, a harag, a csalódás, a kudarc pillanataiban, és amikor még az imádság sem hozza meg lelki békénket, egy jó könyv segít átvészelni a vihart, mígnem kevéske nyugalomra találunk. És az olvasás talán új belső tereket nyit meg, amelyek segítenek, hogy ne záruljunk be pár rögeszmés gondolat könyörtelen rabságába.” (Ferenc pápa: Levél az irodalom szerepéről a képzésben)
Sokak meglepetésére Ferenc pápa nemrég a szépirodalom jelentőségéről adott közre írást katolikusoknak, de mindenki másnak is. Augusztus 4-én publikált, nyájas hangvételű levelét, amelynek olasz változata Az irodalom szerepe a képzésben címet viseli1 – de többet mond talán a német fordítás címében szereplő Bildung főnév: az irodalom fontossága a tét a személyiség formálódásában, az ember nevelődésében –, így vezeti be:
„Írásom eredeti címe a papképzésre vonatkozott, de aztán úgy gondoltam, hogy mindezeket valamennyi lelkipásztori munkatárs és minden keresztény képzéséről is el lehetne mondani. A regények és a költészet olvasásának értékéről van szó a személyes érlelődés útján.”
A pápa szerint az egyházat „a jövő papjainak súlyos szellemi és lelki elszegényedése” fenyegeti. Sajnálatos, hogy
„az irodalom tanulmányozása jelenleg nem foglal el megfelelő helyet a felszentelt szolgálatra készülők képzésében. Az olvasást sokszor csupán a szórakozás egyik formájának tekintik, a kultúra jelentéktelen megnyilvánulásának, amely nem tartozik hozzá a felkészüléshez, és így a leendő papok konkrét lelkipásztori tapasztalatát sem gazdagítja. Kevés kivételtől eltekintve az irodalom tanulmányozását lényegtelennek tartják. (…) Az ilyen megközelítés helytelen, a leendő papok súlyos szellemi és lelki elszegényedését idézi elő – megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy az irodalom révén közel kerüljenek az emberi kultúra szívéhez, különösen pedig az emberek szívéhez”
Ferenc tehát félreérthetetlenül elítéli az irodalom elhanyagolását a papképzés intézményeiben, de épp ezért nagyra értékeli, hogy „legalább néhány szemináriumban sikerül túllépni a képernyő és a mérgező, felszínes és erőszakos álhírek iránti megszállottságon, és időt szentelni az irodalomnak, a nyugodt és szabad olvasás pillanatainak, a beszélgetésnek új vagy régi könyvekről, amelyek ma is oly sokat mondanak nekünk”.
Forrás és a teljes írás itt:
„Személyes univerzum” – Ferenc pápa levele az irodalmi nevelésről
https://www.merleg.org/papai-bevezetes-a-szepirodalomba…/
Most, hogy a világ figyelme a szokásosnál is szorosabban fókuszálódik a Szentatya betegsége miatt Rómára, tudnunk kell arról, hogy a pápa, életének 88. évében, a betegágyából is szükségesnek látja mindenki figyelmét az irodalomra és azon belül is a költészetre irányítani. Ezért hálásak lehetünk, és ehhez nem kell sem katolikusnak, sem akár vallásos embernek sem lennünk [Szolláth].
Ferenc pápa: Éljen a költészet! – könyvborító (Ares Kiadó, Olaszország)