Mindig erős volt.
Azt mondják, egy családi nyaraláson
kiszállt a csónakból, és a vízen tanult meg járni.
Amikor kicsi voltál, felkapott,
és úgy forgatott maga körül,
mint az idő az óramutatót,
később tőle akartad megtanulni,
hogyan kell kicserélni az égőt a napban,
de most csak azért jársz fel a lakására,
hogy locsold gyorsan növő félelmeit.
Amikor bemész hozzá a kórházba,
ott áll az ajtó előtt
a dédapád, aki még a születésed előtt meghalt,
és nem akar beengedni hozzá,
mert azt mondja, csak rokonok
látogathatják
De nem baj, hogy nem mehetsz be,
nem félted,
tudod, hogy mindig racionálisan
gondolkodott.
Látod magad előtt,
ahogy azt mondja a többi betegnek:
„Úgy érzem magam,
mint egy átmulatott éjszaka után,
amikor már felesleges lefeküdni,
mert pár óra múlva úgyis kelni kell.
Már nem éri meg meghalni,
nemsokára úgyis feltámadunk.”
Forrás: https://ketezer.hu/2021/01/izso-zita-versek/