Üres szoba
A napfény játszik,
nem tudom, mi ez,
valaki valakitől
valamit kitesz,
nincsenek válaszok.
Az üres szoba,
bútor belőle
kimenekítve, hogy el-
szorul a torok,
És jól van ez így.
Eltűntél, senki
se sejtheti, merre
kóborolsz, ha még,
s miféle terve
van az Istennek veled.
Vagy bárki másnak.
Tétlenkednek a falak
nem értik, miféle
alak,
aki az ajtódon benyit.
Csak ők tudják,
mennyire nem vagy itt.
A fal
A fal
felfal,
és be-
lehal.
Távolság
Az a néhány méter, ami van,
az fényévnyi, vagy több.
Nincs mód megtenni az utat.
Valami történik, mégis.
Szinte észrevétlen.
Nagyon is észrevétlen:
erő – valahonnan, valahova.
Nem járható, de lehetőség.
Kapcsolódnak a tekintetek.
Egy mosoly, belőle napsütés.
A versek forrása –Petőcz András: az anyáért, aki alszik / Fekete Sas Könyvkiadó Bt. (2024)