On:
In: Szépirodalom, Vers

Üres szoba A napfény játszik, nem tudom, mi ez, valaki valakitől valamit kitesz, nincsenek válaszok. Az üres szoba, bútor belőle kimenekítve, hogy el- szorul a torok, És jól van ez így. Eltűntél, senki se sejtheti, merre kóborolsz, ha még, s miféle terve van az Istennek veled. Vagy bárki másnak. TétlenkednekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

aki nem tud aki nem tud másoknak megbocsátani akinek nincsenek kedves szavai és a tekintete kikerüli ha az utcán jön szembe aki gőgje tornyában ül és nem mozdul a lelke aki úgy néz át az embereken mint az ablaküvegen nem látja meg bennük a szépet aki azt hiszi hogy mindenkiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Fehér papírom magánya rám vár, és nincs nekem szavam. Az érzékelés határa megszabja merre visz utam. Korlátok között minden szó. Szabályok, titkok rendszere. Sok dolog nem kimondható, én ebbe pusztulok bele. Elmondanám, de nem tudom, pedig feszít engem belül. Nem szólal meg a hangomon. Nem kimondható emberül. Halvány, elmosódott sejtés.Tovább…