a világ elemei jelenségei
egymásban foglalnak helyet
egymást okozzák vagy kioltják
ahogy innen és túl mindenen
az utakra hagyom
mikor merre visznek
mit mutatnak és mit rejtenek el
érzelmeimet is egyszerűsítem
lelkemben nem tapogatom
a gyógyulatlan sebeket
nem panaszkodom
nem küldök jeleket a környezetemnek
hogy rám figyeljenek segítsenek
a régvolt érzések
és a helyükben maradt szövődmények
végül eltűnnek belőlem
nem vihetek magammal mindent
a jövő a mások háza
képzeletem ajtaját kitárva
valamit érzek belőle már ma
milyen lesz az amikor
lakcímemen nem lakom
nevemen nem ismernek
nem megyek oda
ahova hívnak vagy küldenek
mert egyszerűen nem leszek
©Schild Tamás fotográfiája