a világ elemei jelenségei egymásban foglalnak helyet egymást okozzák vagy kioltják ahogy innen és túl mindenen az utakra hagyom mikor merre visznek mit mutatnak és mit rejtenek el érzelmeimet is egyszerűsítem lelkemben nem tapogatom a gyógyulatlan sebeket nem panaszkodom nem küldök jeleket a környezetemnek hogy rám figyeljenek segítsenek a régvoltTovább…
Hallucináció Vérem hűtött patak, Keresztül megy húsbarlangjaimon, feltölt és hirtelen megmozdulok. A Föld egy darabkáját kiszedem, s megízlelem szétomló zöld húsát az anyaföldnek. Szétomlik számban, szétroppan csontozata, S torkomon lecsorog édes leve. Fülem egyszerű hangzavart hall, valahol épp szüretelnek, romlott beszédet jár a szájuk, s széttapossák a Földet. BeszéltTovább…
egy unalmas hétfő hajnalban föláll az asztaltól magára hagyja megkezdett kéziratát a valakivel együtt álmodott álmokat nyafogás nélkül lemond kedves tárgyairól szavairól vagy ők róla egészen fejére nő a néma égen egy kövér felhő kíváncsi mit babrál a kapun mi az a tábla amit kitesz EZ A VILÁG BEZÁRT NETovább…
Van egy dobozom tele lommal, lejárt szavatosságú álmaimmal. Emlékek, tárgyak… Egyszer volt lelkük. Ma már csak vannak. Ami nincs, felejtjük. Néha szólítanak, magukra maradtak. Lelket adtam értük, jobb, ha békén hagynak. Nem álmodom, csak élek. Mint fa, gyom, vagy virág. Békés véget remélek. Kegyelmezz nekem, világ!Tovább…
A napló az írásművek egy felettébb különleges formája. Az író barátjává, társává válhat, végigkísérheti életét. A napló egy történet, napról-napra. Úgy tűnhet, mások számára érdektelen, főleg egy 13 éves lányé. Anne Frank az 1940-es évek Hollandiájában is éppen ezt gondolta, amikor a születésnapjára kapott kis könyvecskébe írni kezdett képzeletbeli barátnőjének,Tovább…
„Utánam nézel, és nem tudod, mit látsz.” (F. Dürrenmatt: A vak) Ő délutánok függőágyán álomittasan ringatózva mormol valamit birtokba venni a sötétséget tárgyakkal birkózni nap-nap után legyőzetni megsemmisülni A bútorokba testszagú homály evődik behúzott függönyök pisszegése köröskörül áttetsző celluloidmagány ujjbegyén mint Braille-írásban a kezdőbetűk fennakadnak tündöklõ évszakok a gyermekkor hányszorTovább…
Kutyául érzem magam, gondolta a király a derengő égaljára pillantva. Lehangolóak e hajnalig nyúló bálok már. Nincs menekvés, ebből ismét macskajaj lesz. Királyul érzem magam, gondolta a kutya a derengő égaljára pillantva. Lehet-e jobb egy kiadós hajnali hajszánál? Nincs menekvés, aki macska, annak jaj lesz! *Első közlésTovább…
(szülinapi mese) Egyszer van, hol nem van, van egyszer egy Kerek Világ Iskola. Ez az iskola épp a Kerek Erdő legközepén áll, egy nagyon szép réten. Nem jó, ez így túl közhelyes… Az igazság az, hogy a Kerek Világ Iskola a Nagy Sötét És Meglehetősen Amorf erdő közepén áll. EzTovább…
Hatvanas születésű embertársaim még végtelen békességben éltek. No, nem, mintha soha nem tapasztaltak volna vitát, veszekedést, rosszindulatot! A békesség a körülöttük lévő világból is fakadt! Ha kapcsolatot akartak tartani egy-egy ismerősükkel, levelet írtak neki és várták a választ. Jó volt lesni a postást, volt ebben egy reményteljes izgalom! Ha nemTovább…
napló 7. az életben nem tanultam sokat magam aláztam nem másokat a vízesésként rám zuhanó évek síkos sima kőszoborrá mostak törvényem a magány bennem ragyog senkié csak a magamé vagyok – gyarlóságokkal keveredő jóság álmokat elutasító valóság tágra nyílt tudásvágy és szeretet-sóvárgó mint bárki más – ha elmegyek észre semTovább…