eneküljön ki merre lát vagy gondoljunk mindent újra át
az optimizmus kialvó lángját pozitív gondolatokkal élesztgetem
remény-forgácsokat vetek rá
sejtjeimben is szunnyad a tűz
egymásba ékelődő gondolataim forgatnak magam körül
ha nem látom másokban az értéket a szépséget szemem hibás
nincsenek ilyenek vagy olyanok mindenki más
mindenkiből egy van csak épp ez a csodás
nincsenek eszmék nézetek csak áramlatok szemléletek
irányok: ki merre és meddig megy
nem adom magam semminek oda
az élet szüntelen áramlás nem áll meg egy ponton soha
a bezárkózásba belefulladok legyen az fizikai szellemi vagy lelki
az ébrenlétbe kapaszkodom nem tudom elengedni
pedig öntudatlan állapotra vágyom
képre festett kép arcra festett arc
minden hamis a világon
©Kovács Emil Lajos – Arcok