egy unalmas hétfő hajnalban
föláll az asztaltól magára hagyja
megkezdett kéziratát a valakivel
együtt álmodott álmokat nyafogás
nélkül lemond kedves tárgyairól
szavairól vagy ők róla
egészen fejére nő a néma
égen egy kövér felhő
kíváncsi mit babrál a kapun
mi az a tábla amit kitesz
EZ A VILÁG BEZÁRT
NE ZÖRGESSENEK
elhagyja az egyforma
napokat a befejezetlen
kéziratot az örökké fortélyát
minden tekintetben
értelmetlen volna
szembesítenie a Semmivel
ám akkor is ugyanúgy dalolnak
majd a kertben a rigók mint amikor
azt hitte csak neki és a virágok
szépreményű álmokkal más életét
színesítik ahová éjszakánként
visszasompolyog a szerelem
©Orosz István: Ablak