A 71., TÉLI lapszámot – öt oldalon –, Varga Ágota 43 fotója díszíti. Fotó: Varga Ágota portréja / Selfie Az Őrségben, egy kis faluban, Felsőjánosfán születtem. Körmenden érettségiztem, Pécsre tanulni jöttem a Tanárképző Főiskolára. Csoporttársamhoz mentem férjhez, két gyerekünk született, (három gyönyörű unokánk van). Pécsi lettem. Főiskolai tanulmányaim után egyetemetTovább…
Lehet-e sárban szánkózni, hónak se híre, se hamva, van is tél, nincs is, legalább reggel ki kéne látni valahová, ellátni estig. Nem tovább, de estig. Megállok vasárnap éjjel a hígan kivilágított konyhában, a talpamra süt a kő, s akkor valahogy eszembe juttatom a karácsonyt, és arról ezt a tárcát. EttőlTovább…
(D-moll toccata és fuga) Először azt hittem, hogy maga az Úr, az Isten szólít, először azt hittem. • Ültem egy templomban, a padban, és megszólalt valami égből jött dallam, szinte rám szólt. Az első hangok – mint mikor félreverik a harangot, olyan erősen és magasztosan zengett, legfeljebb az Úr az,Tovább…
József, nézd, tök jól megvagyunk, azt hiszem, egymásnak teremtett bennünket az Isten, áldassék a neve. Mégis van itt egy kis bibi. Nem, a bibi nem a legjobb szó, inkább baba. Egy kisbaba, de ne gondolj rosszra… Huh, nem jó! Figyelj, József, tudod, hogy én tiszta és tisztességes lány vagyok, hogyTovább…
És jön a Kert, akár az álom, és növekedni kezd az éjben, lélegzik, párál, szétliánoz, mint rák a testnek erdejében. Megfejthetetlen rétegekben nő útvesztője: titkos ábra, épül, pusztul, fölépül újra hold-ütött mohos arca mása a boldog Botanikának, és szőlő fut tört szoborra bújva, látszik álmában, hogy zenét hall, míg tartTovább…
[Írj, mielőtt megfagysz!] Fent kanyarog a füst, az éj zúzmarás ezüst, csenddel dús levegő, áramló, lebegő, a vendégét várja: egy tál tél az ára. Nincs szem, ami lássa, hajnal felé milyen a tűz ellobbanása. A reggel azért üzen hidegvégződéseiben. Mikor felfeslik az ég, örök működésben, ott kinn és ott benn,Tovább…
Vágytam a nyárra, aztán a nyár nem hozott szabadságot. Vicsorgó vérszomj és csöppnyi bosszú ketrece volt. Kivergődtem belőle, azt hittem: felhőkig ugrom közben. De csak a nyár múlt el, otthon sirattam. Tompán nyomult a tél belém, velem összevegyült, hidegen elvett minden ígéretet: szerelmet, napot, eget. Végül tisztán és üresen mentemTovább…
Sokszor feltettétek a kérdést: milyen érzés, ha szeretnek. A többiek ajándékokról beszélnek, meg arról, hogy akkor a tornatanár nem csak rátok nyitná öltözködés közben az ajtót, hanem beírna egy ötöst, vagy megsimogatná az arcotokat. De te inkább úgy képzeled el, hogy miután kilépsz a fürdőszobából tusolás után, és végigmész aTovább…
Itt vagyok hát újra a régi városban, ahol már minden másképpen van. Ahol már a beton és az aszfalt könyörtelen lávafolyamai borítják a régi utakat, a megüresedő csöndbe hulló házakat, mozdulatokat, érintéseket. Itt vagyok ebben a városban, idegen arcok, idegen emlékek között és idegen utakon bolyongok, keresve emlékeimet, melyektől idegenTovább…
(Részlet a VI. fejezetből) Húszas éveim vége felé lettem csak felnőtt, de ehhez el kellett hagynom az előző életemet. Sokáig elfelejtettem, honnan érkeztem, csak mentem előre, mintha valamilyen csoda várna rám a jövőben. Mások, az idegenek, a barátaim társasága és családja érdekesebb volt, mint a sajátom, hozzájuk akartam igazodni, nekikTovább…