24 Láttad? Éjféltől éjfélig volt egy teljes nap-fogyatkozás! Garantált újjászületés: végleg eltávozni a félők sorából. Önigazolás Aki nyújtózni túl gyáva, az szüntelen csak takarózik. Majdnem haiku A szeretet a legjobb tolmács: az időt fordítja törődésre. Hajlam Alkati kérdés, ki tudod-e hízni szűk látókörödet. Fogalommagyarázat Az introvertált: emberek közt így hívjákTovább…
Nincs idő és tér nincs jó és rossz Úgy kell látni a dolgokat ahogyan vannak megfigyelni a dolgokat ahogyan vannak és hagyni mindent ahogyan megy Ha valami eszetekbe jut hagyjátok jönni és menni A hullámok: a víz gyakorlata Lélegzésetekre kell összpontosítani a helyes tartásban nagy tiszta erőfeszítéssel Ez az útTovább…
Minden hajnal ragacsos, köldökzsinórja végén még melegen lüktet az éjszaka. Amikor felsír, kettészakad a sötétség szövete, foszlott széleit hűvös szél lengeti. A hajnal aranyóra, pótolhatatlan kötődés, utána hamar megérkezik kopogó tűsarkokon a reggel 24 órányi feladattól dagadó bőröndöt húzva maga után. Minden hajnal szép, ahogyan ronda újszülött sincsen, csak azokTovább…
„Túl sok falat építünk, és nem elég hidat.” (Isaac Newton) Nem emlékszem, hogy valaha vártalak, mert itt vagy kezdetektől. Mint éjszakákra a biztos hajnalok, valami állandósult bizonyosság maradt minden virradat veled, ki tudja, mióta? Magasztossá szépült minden szenvedésünk. Földig hajolok ma a létezés előtt, és hálát adok érteTovább…
még lobognék egy kicsit még lobognék egy kicsit még mondanám magamat szeressenek vagy szánjanak még lennék mint fények között az árnyék még javítanám életem egyenlegét de visszahull a semmibe a szándék már minden végleges amit megtettem és amit nem a múltat is hiába kérdezem elenyésző az érdemem úgy megyek elTovább…
Deformálnak a csend mázsás pelyhei. Szemek gombjaival összezárt, steppelt kabátban, mély-ébren alszik az agy. Csak ujjaim dobolnak belülről bordáimon hangtalanul a külvilágnak. Ehetőre aprított az idő. A magam túsza vagyok. Tarkómon az elmúlás töltött fegyvere. Zsámolyára térdeltet a belenyugvás. Létem szkafanderében lassan elfogy a levegő. Még vagyok, de megadom magam.Tovább…
Szomszéd Kapualjakban áll a levegő, Dohányfüsttel, kipufogógázt várva. Sóhajok és kérdések szorítják a párát a lakótelep kisboltja elé. A láthatósági mellények irigységét panelek kék és vörös ablakai figyelik. Együtt várnak, hátha valaki látja, amit mind félszemmel néznek. Autóba lépnek a bakancsok. Csikkek a kis lépcső körül, gumikesztyűk a hamutálcában. HétfőbeTovább…
Alapjaimtól kezded. Kimered a sódert, karoddal feszülsz az áramlatnak. Dacolsz, ágaskodsz, markolsz. A hordalék a lábadba ütközik. Apáidtól tanult szitkozódással veted lábad az aljzatba. Utána a partról nézel. Addig nyújtózkodom, ameddig akarod. Ahol tovább érnék, ott egyszer vágsz, kétszer mérsz. Tovább kell vinni a hagyományokat. Rajtam a sor, hogy átengedjemTovább…
Egy parázsló estén szemeim egy csillagban hagytam, testemmel a sötétbe merültem, majd zilálva leheltem ki imámat. Kileheltem imámat az Istennek, hátha visszakacsint, bolondosan, netalán hátba vereget, s mond egy viccet. Egy viccet, amin sírva nevetnék. De egyelőre még csak magam vagyok, magam vagyok és Ti, esti csillagok. Mondjatok hát valamit,Tovább…
Elveszettnek éreztem magam Torontóban. Aztán megláttam azt a biciklis futárt az „Anti Social Social Club” feliratú pulcsiban, és eszembe jutottál. Ugyanilyen pulcsit viseltél, amikor kék-zöldre vertél a betonon. Hirtelen otthon éreztem magam. ©Séd Imre alkotása: Család Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.