A hatodik napon is bízni kell még. Amikor az üresség rád tapad. Csak férjen hozzád az az elevenség. Az ő ünnepének add át magad. A hatodik nap – Ő? Neked, szerelmem. Összeérnek a térkép pontjai. Sugarad most majdnem kivehetetlen – lásd, már szólítva bírok vallani –, mikor már csak izzóTovább…
naplóolvasás titkaid féltve őrzött füzeteidben lassan sorba mind kitárulnak előttem az ajtókat óvatosan nyitogatom túl már a hetediken visszafordítom a lapokat ezek mind misztikus ajtók a múlt szorongató férfi-magányára nyílnak sosem tudva meg tán jobb lett volna egyszer önként magadtól tárod ki őket lapjaid meg kell szoknom nem siethetek Tovább…
Ha közel a fagy, hozzád ér egy felhő. Kinézel az ablakon, köhögve felszakad, felsérti a nyelőcsövet, kicsit mar a sav. Eltévedt erdők kerülnek, keserű rengeteg. Meg nem született levelek a tél hónapjai. Hó nélkül, mint kútban az érme, felejtve marad. Csak a remény vált, bonyolult létformánk egyik jellemzője. Mindent amiTovább…
Némafilm Váratlanul jön, megáll, és úgy fürkészi az arcom, mint aki lemaradást pótol. Sápadt, de másképp, mint a holtak, nem is sápadt, inkább monokróm, fekete-fehér. Te még számolod az éveket? – nem tudom, miért ezt kérdezem először, annyi mást lehetne, de mindegy is, mert nem felel. Dühít a némasága, azelőttTovább…
Mászkál a ház körül az este, vattázott fekete kabátja terhes, bokrokba sunnyog; körbelesve figyeli egy csillag, aligha lelkes. A nyirkos levegő köhécsel, nedves-csúszós foltokat köp a földre, a hold felhőrongy mögött vész el, hallgat a csönd szorosan megkötözve. A szél előveszi a bicskát, villantva az árnyékot megriasztja, kedvtelve lökdösi aTovább…
kékre verik ujjukat a bokrok az extázisos dobolásban eldönthetetlen melyik kislánykori nyaramból száll ide ez a kámforillatú csend és mintha nagyapám Munkástól reszelős hangján szólnának az összedörgölődző ágak: Violám tölts egy kis diólikőrt * képtelenség meghatározni hogy egy éhes macskakölyök vagy egy legyektől felzavart csecsemő nyekereg a szomszéd kertben deTovább…
Négy szó A hagyomány szerint az angyal miközben bemegy az anyaméhbe befújja az ember lelkét a magzat testébe, majd leírja azt a négy szót, amely a későbbiekben meghatározza a jövevény sorsát. A négy szó nem más, mint négy kérdésre adott válasz. – Fiú legyen vagy lány? – Jólétben vagy szegénységbenTovább…
Vershulladék Sirályok viharai szálldosnak a nyugtalan tenger fölé. Kagylók fényes hátát lökdösik a partra futó habok. Régi emlékeimet próbálom verssé tenni. Stílusom összerágott almacsutkái közt levegőért kapkodnak tojáshéj-szavaim, kávézacc sorsára jutnak verssoraim. Ha sok a pápa a kritikában,[1] és a költőt az intrika tartja tűzfogában, ujjai a feszült húrokon sokáigTovább…
Mióta már, hogy ez a gyöngéden ölelő szempár – a te szemed – vigyázza az utcalámpák árnyékában bújó félszeg ölelés-emlékünk, amikor sejtelmes hallgatásban fényeket rajzolt az éj arcunkra és a tájra. Ma ódákat ír körénk a csend. Már nem találgatom értelmét a létnek, mosolyom ráterül a világra. Felesleges minden hiúTovább…
eljár az utca végéig kerekes székébe kapaszkodva ott mindig balra néz majd jobbra fordítja fejét mintha még autót vezetne és legfontosabb a biztonsága lenne a kitáruló égen a felhők színe sodródásuk halk nesze mit autók kerekeinek súrlódása kelt karnyújtásnyira tőle ©Kovács Emil Lajos – Csak csütörtök (Szatmárnémeti)Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.