On:
In: Szépirodalom, Vers

Szivárványos tócsa   Amikor először láttunk szivárványt, apa azt mondta, ez a jel, hogy Isten újra szövetséget kötött az emberrel. Amikor másodszor láttunk szivárványt, apa azt mondta, hogy ez csak egy olajfolt a tócsa tetején, holnapra felszárítja a nap. Azért mégiscsak jó, hogy fölé hajoltam, mert megláttam benne az arcom,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szüntelen velem légy, de maradj észrevétlen, halmozz el étkekkel, és hagyjál szomjan, étlen! Ne láncolj magadhoz, de marasztalj, ha mennék, zárj be börtönödbe, és légy állandó vendég! Változz át naponta, de maradj meg ilyennek, kívánj meg percenként, s hagyd, hogy megpihenjek! Lehetsz drága terhem, de ne légy a terhemre, engedd,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Beszéljünk a veszélyekről is, Kedves, a kényszerről, hogy egy névmással eltüntesselek. Vagy hogy lyukasra nézzem egyszer a tested, és ölembe zuhanjon helyetted az éj. Beszéljünk az unalomról is, hogy a szagom nem lehet egy életen át afrodiziákum, és nem kellemes meló örökké hajad szőke búzáját aratni. Beszéljünk az emlékezésről is,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Átmeneti otthonod, ahova többed magaddal és pár hálózsákkal ideiglenesen befogadtak, régebben táncterem lehetett, mert amikor letérdelsz, és homlokod a parkettára hajtod a reggeli imához, egészen pontosan látod a tánccipők által belevésett karcolásokat. Erről eszedbe jut az otthonod. Neked egy idő után már fel sem tűnt, de a betérő idegenek biztosanTovább…

On:
In: Publicisztika

A fogadtatás fogadása A kötet egynémely esszéje, mint az látható, belső szakmai kérdéseket tárgyal. Az írói létnek azonban vannak olyan kérdéskörei is, amelyek a külső egzisztenciális, magatartásbeli, vagy más életviszonylat problémájához kapcsolódnak. Ezek ugyanúgy a szakmánk részét képezik, úgyhogy nem árt számot vetni velük. Az egyik ilyen kérdés, ha aTovább…

On:
In: Könyvespolc

„Egyik szót a másik mellé fektetve szívünket hosszú pórázra engedjük. S mint kutyát visszahívjuk, amint távolodik.”                                                                     Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Öreg volt. Magányos természetű. Halála után a neve nem maradt fenn, életében sem ismerték sokan. Mondjuk, akkoriban még nem is élt túl sok ember a Földön, de az öreg azoktól is inkább elkülönült. Valahogy jobban érezte magát egyedül. Mondjuk, nem volt mindig egyedül. Korábban volt felesége, de az belehalt aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Átváltozunk ma éjjel. Te rámutatsz a kertnek egy sarkára, hol holdjuhok fehér füvet legelnek. Én várok éjszakámban. Az ég-ébenfalapban csillag-szögek. Alattuk megállok mozdulatlan. Új hajnal pálma ábrát vet kőre és homokra. A kőből nő ki szívem parázsló csipkebokra.   *Víz Judit / Vasadi Péter Emlékoldal   ©Kovács Emil Lajos – MégTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

átkozd meg Istent és dögölj meg igaza volt annak a nőnek én ugyan nem bizonygatom hogy a törvények szerint éltem vakargatom sebeimet valami cserépdarabokkal szerettem a macskáimat és nem tettem próbára őket átkozott nap a születésem napja fogantatásom napja a sötétség mert nem zárta be előttem a méhet csak azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha szeretsz, csendben érkezel. Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül, lábujjhegyen osonsz a szobádba. Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz. Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál. És nem, nem zajongsz semmiért sem. Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz, hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy, csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak. Mint aTovább…