On:
In: Szépirodalom, Vers

nem tudtál betelni s megőrülni se volt már kedvem a körben maradtál és lassan magam is elfeledtem átlátszó üveg-üresség kínja ez vagy egymásnak fordított tükrök végtelenje zavar a tisztaságban a minden magától szabad sem lehetne mindig csak valamire vágyaim szétszáguldanak villámok rezegnek nélkülük és velük és megrendülten a magvam maradTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Faludy nyomán   Tanuld meg a telefonszámom mert tegnap sem hívtál és lehet holnap elveszted a mobilodat és nem leszek otthon így nem találsz meg a szomszéd sem tudja hol vagyok az anyám is csak a számokat írta fel egy papírra a vonalas mellé feltűzte a csipketerítőre sárguló fecni ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hiába keresek szavakat arra ami nincs ami van arra a régiek már nem érvényesek sejthető hogy amit hoz a holnap az valami más réseken szivárog a szorongás a trauma bennünk van történelmünk írta oda a történésekhez hozzáadja fellobbantja mindenki nézi döbbenettel alig hiszik el az egyik magyar a másikat bántjaTovább…

On:
In: Könyvespolc

Sopsits Árpád Balázs Béla-díjas színház- és filmrendező, forgatókönyvíró. Több színházban dolgozott, szerzőként, színészként, rendezőként, sőt díszlet- valamint jelmeztervezőként is. Ez már önmagában megmutatja sokoldalúságát, kreativitását, mégis elsősorban filmrendezőként vált ismertté. Első filmjét 1987-ban jegyzi Szabadjegy a bombatölcsérbe címmel. Általa legjelentősebbnek tartott filmek: Céllövölde (1990),Torzók (2001), A hetedik kör (2008), ATovább…

On:
In: Publicisztika

Advent első napja. Nagy levegő, kifúj. Gyertyagyújtás, ellazulás… Vagy mégsem? Ilyenkor már a későn kelőknek is kattog az agya. Indul a végső visszaszámlálás: a nagy fogyasztási maraton. Alig ocsúdtunk a szeptemberi iskolakezdésből, a túltolt Halloweenből, a komoly vérveszteséggel járó Black Fridayből, máris a végtelenített Last Christmas-őrület résztvevői vagyunk, mintha ténylegTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Jenei Gyula: Kutyadal c. versének tiszteletére   Én sohasem tudtam biztosan. Amikor kisgyerek voltam, csak azt hallottam: nem szabad hangosan kiabálni, nem szabad konnektorba nyúlni, nem szabad fikuszlevelet enni, nem szabad a cica farkát húzni, nem szabad a kiscsirkék nyakát szorongatni, nem szabad az asztalon könyökölni, nem szabad a bácsikraTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem – és ebbe más is belehalt már. [1]       Bajom látod van elég. Hátam gerincén a hegyek Fájdalmam mérik. Zsibbadt kezem Nem tud imára kulcsolódni. Félbehagyott mozdulataim, Siketnéma módján, Kérik vigasztaló ölelésedet. Sejtjeim közt lázadók szervezkednek. Szemem homálya mégis felgyúl, Ha látniTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mintha a régi kályhafény mintha csak karácsony éjjel egy angyal útra kél talán mintha a csillagos égen… Mintha hófehér szárnyakon akár a hópihék szállna mintha éledő tűz körül ülnénk a Jézuskát áldva… Mintha csillagos út porán ma mindenki hazatalálna mintha itt volna mind aki az ünnepet oly régen várta… MinthaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az még tisztázandó, hogy akarod-e s miért éppen most, miért éppen ide, az őstengerből, mint egy felpörgetett animációs filmen, néhány hónap alatt, a törzsfejlődéstől az egyedfejlődésen át ép ésszel eljutni ide, előbb az öntudatlan mozgások és megnyugvások, a végtagok kalimpálása, a partra jutás ösztönös vágya, majd az üvöltés, aztán aTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Hallucináció Vérem hűtött patak, Keresztül megy húsbarlangjaimon, feltölt és hirtelen megmozdulok. A Föld egy darabkáját kiszedem, s megízlelem szétomló zöld húsát az anyaföldnek. Szétomlik számban, szétroppan csontozata, S torkomon lecsorog édes leve. Fülem egyszerű hangzavart hall, valahol épp szüretelnek, romlott beszédet jár a szájuk, s széttapossák a Földet.   BeszéltTovább…