On:
In: Szépirodalom, Vers

Néha olyan érzés imádkozni, mintha egy fáradt sofőrt próbálnál magad mellett ébren tartani. Már teljesen mindegy, mit mondasz, sokszor csak dúdolgatsz, recepteket olvasol fel hangosan, és ha mások is ott vannak, akkor úgy érzed magad, mint gyerekként az iskolai fotókon kezedben a játéktelefonnal, amikor olyan arcot kellett vágnod, mintha elhittedTovább…

On:
In: Publicisztika

Nem a legkönnyebb feladatok közé tartozik, de hát mit csináljunk, érdemes néha ezt is gyakorolni! Talán valamelyest igazságtalan voltam a címben szereplő téma-expozícióban. Elég, ha első körben arról merengünk, mennyiben és miként végesek a képességeink. Az érzés, hogy ezek végesek, többnyire a mű befejeztével tör ránk, illetve akkor, amikor szembesülünkTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Lakodalomba voltam hivatalos. A sokadik unokatestvér akkor jó a háznál, ha több száz fős a rendezvény. Segíthet a kis létszámú személyzetnek kihordani az ételeket, hogy egyszerre ebédeljen mindenki. A rokonság aztán idővel átrendeződik. A szorosabban vett családi kötelékek asztalkörüliségéből az italfajták vagy zenei ízlés szerinti korcsoportos bontásba. Ez a lakodalomTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

haikufüzér japán hegyek közt, sejtelmes erdők mélyén – juj, kísértetek! ez a csodalény időnként átváltozik, neve TANUKI dobol a hasán, hol szumó, hol kanna lesz – huncut csínytevő eszeden túljár, magyar neve nyestkutya, de sosem ugat * különc figura lám, a veszélyes KAPPA tányérral fején tányérjában víz, ha kilöttyinti netán,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ezen az őszi dombon, a harmatcsepptől csillogó füvön, alig néhány lépésnyire Hölderlin kék fenyőitől, melyek egymásnak nemcsak ismeretlenek, de egyek is a föld alatt, kráternyi nap- sugárban, ebben a juhar- falombnyi csöndben, e csillagágon ingó serpenyőn, mely mégis mozdulatlan földdudor és három szárnyait nyitogató pillangó közül kidomborodik, ahol az alsóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(egyoldalú párbeszéd)   Odabent mindenütt kincsek hevernek, goromba fényük már-már megvakít. Én ne tudnám, amit akárki sejthet, miképp árulják létem titkait? Szavakat susog a gyémánt, az ékkő, írott véset dereng mindegyiken. Rémült álmom, a gyermekkort idéző, olvashatóvá lesz így sebtiben. Eredetem homályában időznél? „Szezám, tárulj!” – „Tolle, lege!” – Nosza!Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Ahol nem volt, ott biztos, hogy ott volt. Senki nem hívta, senki nem emlegette, de mindig ott volt, ahol azt hitték, hogy nincs ott. És aztán…   Sárkány I.   Kihirdették a birodalomban, hogy a sárkány a királylányt akarja. Mit akarja? Követeli! Tehát a sárkány, ezen túl Sárkány Királylányt követelte.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tervezett halált szeretnék magamnak. Készülni rá, a dátumát beírni a határidőnaplómba. Mondjuk, csütörtök, 18 óra. Előtte portalanítani kitisztogatni rendesen a vécét, hajat vágatni, manikűröztetni, kedvenc cipőimet sorba rakni, gondosan sminkelni, az utolsó leveleket még megválaszolni. A hold! A hold! A hold! Még korán van. Tőle nem tudok elköszönni. A kórházbaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

egy unalmas hétfő hajnalban föláll az asztaltól magára hagyja megkezdett kéziratát a valakivel együtt álmodott álmokat nyafogás nélkül lemond kedves tárgyairól szavairól vagy ők róla egészen fejére nő a néma égen egy kövér felhő kíváncsi mit babrál a kapun mi az a tábla amit kitesz EZ A VILÁG BEZÁRT NETovább…