Janus Pannonius Vannak költők, akiknek lelki alkata valamiért alapból kritikus, ilyen volt a csípős nyelvű pécsi püspök, Janus Pannonius. Szelleme, akár a durva kő, Ferrarában majd Padovában, kellően műveltté és szabaddá csiszolódott. Az utóbbi helyen egyébként négy éven át kánon- és Római jogot hallgatott. Ő volt az, aki mindig kapásbólTovább…

A tüskés hátú, falánk fenevad, tűzokádó sárkány fajzat fenyegeti megint kék-mindenségünk szűk gömb-világát. Most még járja kirótt útját. De parányi hajlatán már fázik rajta Európa, s vele reszket minden kontinens, az egész girhes gerincű emberiség. Vége-nincs kút-mélybe hullt békeerőnk. Az arctalan játékosok „háború vagy kultúra”, „jog vagy állam”, feliratú dobókockávalTovább…

montázs Ágh István verseiből   Peng a világ aranylantja a rettenetes földmélyi hidegből a sóhajok fölhangosodnak anyám ki fiút szültél ne feledd kötelességem elragad mint a hajnali villamos és könnyűek leszünk mint gyerekünk s összegubancolódnak a hidegben az írógépszalagok te jutsz eszembe bálványok bundás gyerekek mosolyába veszett inkább szőrben szundítanékTovább…

most feketék a fák az ég kékjét cipelik hátukon lomjukban a holdfátyol és mintha néma dörrenések ülnének ezen a sárga ágyúgolyón püspökladány magasában összerezzen a tavasz a vonat sodorja magával a fákat ezeket a fáradt sorkatonákat egyébként biztosan állnak ebben a föld nevű makacs konzisztenciában bocskoruk üti meg a talpfákatTovább…

Arturo Ui kettészedte az országot, persze, csak virtuálisan, persze valóságosan, csak okosban; az emberek ugyanúgy élnek, besorolják magukat és másokat, ebből következően mindig a másik oldalon lévők a hülyék, miközben Arturo Ui vigyorog, kokárdát tűz borzasztó szabású zakója hajtókájára, zsebre vágja kezét, kijelenti: Megvédelek titeket, ha akarjátok, ha nem. ATovább…

a szellemtől elválasztott anyag lázadása a tavasz lélekkel töltött áradás általános teremtésvágy ezer virágba robbanás minden lény szíve egymásban dobog virágok lobogtatják színeiket a szélben a napba szerelmesek a fények összefutnak a tavasz zugaiban madárhang csengettyűzik valahol vonzások vonzódások a földet megtermékenyítik a lappangó energiák sugárzás simogatás szárnyak szenvedélyek nemTovább…

Ma elkezdhetjük lekaparni a téli réteget, ami eltakarja, maga alá temetné az utcát. Maradék sötétség szivárog ujjaink közül. Engedd, nem baj ha az éjszaka így rövidebb. Kialvatlan tavasz jön, jégvirágos levegő, kertkapu az idő, beragadt bogáncs a perc. Kerítésen varjú, a tél károgó hangjegye, mi pedig hullámzó mezőkön távolodunk.  Tovább…

Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújik előle. Kint,Tovább…

Füttyfürütty, csőrre prütty, kék a dal, zöld a fütty, fára száll száz madár, hírt röpít, hírre vár, égig ér csöpp levél, ág hegyén ring a szél, minden új gyönyörű, csupa szál, csupa fű, méz finom a szirom, csordul és semmi nyom, csecsemő levegő libegőn tör elő, tánc a fény, tűzzelTovább…

igazolom hogy leányom aki született részt vett hogy nem vesz részt hogy ott volt csak senki sem vette észre igazolom hogy miattam hogy nekem csatolmánnyal igazolom hogy elvégeztem alulírott lakom családi állapotom igazolom hogy megszülettek hogy egyedül neveltem igazolom kivel bújtam ágyba asztalhoz kivel ültem hogy keresetem ennyi amiből éppenTovább…