Kovács bácsi fent lakik Kovács bácsi fent lakik a harmadikon, és mindig morog, amikor megy felfelé, de amikor lefelé jön, nagyon kedves, utat enged mindenkinek, menjenek csak, kérem szépen, hagyják le az öregembert, mondja mindig Kovács bácsi, félreállok, rohanhatnak, te is, fiam, szaladgáljál, lehúzódok előled is, lesz helyed, hogy nagyotTovább…
Uram, add, hogy ma is rossz idő legyen ma is rejtse köd az ostromlott város sebeit a falakból kilógó vezetékek ne emlékeztessenek minket gazdagon termő indás növényeinkre, amiket kimosott az eső add, hogy a leomló kövekről ne jusson eszünkbe a békében élők szekrényeiben megkeményedő kalácsdarabok add, hogy ne gondoljunk aTovább…
(V. ker., Piarista köz — a Gondolatok a könyvtárban emlékezetére) Érzem, hogy süllyedek. Legalább egy élet telhetne itt. A kabbala és a sztoicizmus, a shakespeare-i metaforák és a meztelenség kultúrtörténete lehetne minden napi kenyerem. …mint juh a’ gyepen…. A mondattengeren szűk gondolatmenetben átkelni száraz lábbal, vagy erőltetetten menetelni szemantikaiTovább…
Lászlónak … nem tudlak megváltani, csak elfogadni, dédelgetni, úgy ahogy vagy, magadért szeretni. Itt van belül a jó és rossz kulcsa, mi döntjük el magunkból kiindulva, a képmásra visszamutat önnön ujja, a zár egyforma, egyenlő az esély, mi kell? – a jó, a rossz a cél, melyért mindent megteszTovább…
Virágok állnak vasban, vasak merev esőben. A láng emléke ázik berozsdált puskacsőben. Az áldozat feküdt mellén üszkös furattal. Csupraiból kidőlt a só, ecet, hamu. Csatakos volt és meztelen és teste mind fehérebb, a kígyózó erek egyre sötétülők. Tenyere fénybozótot lobogtat ólmos égre. Az arca már ragyog. A talpából arany folyókTovább…
Saját számom a kijelzőmön. Éva hívja Évát. A mobiltelefonom talán hallucinál? Háborús sokk? Poszt-, transz-, szürreál? Meghalt valakim valahol, vagy én nem élek már? Biztonsági okokból adja meg azonosítószámát, utána lépjen ki a beszélgetésből! Felejtse el az egészet! Mint egy sötét, lebombázott várost elfoglalták az életemet? De nem. Csak azTovább…
őriztem férgektől tetvektől a fát locsoltam erősödjön törzse gyökerei álmaimba mélyedtek ágai suhogásával hűtötte vérem hat évig termett volt hogy több kosárnyi mézédes gyümölcsöt termeszek támadtak rá kirágták kiszívták belőle az életnedvet kertész-doktort hívtam hozzá azt mondta menthetetlen fűrészem fogait helyeztem szembe a madárdalokkal ki kellett vágnom baltává változott erőmTovább…
Ha a költő olyan szerencsés, hogy, mint mostanság, megöregszik, álltó nap vizslatja a testit: hol, mi szúr, ijedezve szemléz, s rögtön verset babrál bajáról, nem a köznek, csak unt magának, elfojtva a közlési vágyat, nyűgével morgolódva rámol. Készülve rakosgatja bugyrát, ne legyen gond, ha jön a mentő, de ha késik,Tovább…
Sarjad a fű, selyme éles kaszára vágyik. Harsog a zöld, éled a föld. Érzi a kasza a vágyakozást, csendül a rozsda alatt a fém. Szögre akasztott száll le a falról. Sóhajos ébredés mocorog a csűrben. Ki a szabadba, ragyog a nap! Éled a kaszakő, örömmel ugrik. Csendül az él is,Tovább…
Dajkaság Már érlelődik bennem a tavasz, de fellelhető még a tétlenség is, nem más ez, mint készülődés, próba, ráébredni alvó önvalómra. Hódolat a tavasznak Valami készül: zeng az ég, éled a földön a fű, virág, dalol a rigó és a csíz, reményre virrad a világ. Micsoda kórus, mennyi fény,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.