On:
In: Szépirodalom, Vers

fűsarj – ugye meredek? kérdezte a megszületendő – ne félj megóvlak bújj el – válj láthatóvá ahogy átörökítitek egymás szakadékait júdásnyi gyilok amennyit láttok belőle annyival háltok de ez itt égbolt óezüst vérfolt mangánkék lombkoronán a föld a zöld . – nem lakom sehol kapaszkodom mint fűsarj a rézsűk fölöttTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valaki olvas bennem Ma tanulni kezd a kopott elme, merészkednek a megkövült szavak, belapozok a sorok tekintetébe szelíden, de jaj, a tüze megárthat, amíg gyermeklelkem bentről figyeli, a poéták merész lépéseit, – látjátok, – testből a lelket kikergeti, mert alszik ölemben a férfi hit, de naponta mozdul változatlan, elfolytja aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

lujó nem vagy még kész a túlvilágra mentőt hívsz hát mielőtt elalszol a gyomormosásból ébredezve torkod lüktet sajog még a slagtól fáj de nem tudsz nem szívből örülni az infúzió néma cseppjeinek jobb igen jobb még ideát ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg? s bár te vagyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

akár a mesében, szárnya nőtt szívemnek, s egy éjjel megszökött, ide-oda röppent lenge lenruhában, s magányosan lófrált álmos házak között. Ásított a város, a szuszogó csendben furcsa szempár villant, majd félve elfutott, szívem szaporázta, vadul vert szegényem, s egy puha tenyérben talált meghitt zugot. Kavicsok koppantak, potyogtak a földre, falatnyiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szakrament Mit nem adnék érte ha lábam földig érne torkom nem szorulna lenne bennem szufla. Mit nem adnék érte a sorsom, ha kímélne s tovább nem pofozna nem zárna dobozba. Egyszer fent, egyszer lent csak tudnám az Isten milyen szakra ment. Mit nem adnék érte hogy ne menjünk lépre aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

– impressziók – 1. úsznak a darvak égre feszülnek ringat e sejtelmes búcsútánc lebegve hajolnak a világon át eleven fátyol a láthatár 2. húznak a darvak messzi délre búcsútáncot járnak keringve ringásuk lüktető lágy ütem égre feszülő éj-lepel táncuk sejtelmes lebegő fátyol áthajolnak a látóhatáron *Első közlés Ábri Pacl JuditTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy térről Felülről, ferdén, mint az orvlövészek, fényképeztek még ’87-ben is. Eső szabdalta táj az ablakon. Váddá nagyított részletek sora. Számzárak, játszmák, rekvizítumok. Feltörhetetlen jelszavak mögött amorf fényfoltok óriáshalmaza. Államtitok: leplombált kamion. Egy „mintha nem is lenne” hullahegy. Percenként szűkebb világrácsközök. Akár egy fölrobbantott iskola. A tér, amelyen áll aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a pillanat teljessége mikor a psziché prizmáján most átlépő fény spektruma a régi történésekben a jelent éli át változó szögből más-más fénytöréssel írja felül önmagát szivárványt vetít és néha azt is elhiszi hogy megállhat alatta * határok nélkül elfogyott a terület ahol eddig álltál hosszú folyamat volt régóta sejtetted ugyanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Négy cetli ezen a pályaudvaron nincs indulási oldal nincsenek sínek ezen a pályaudvaron nincs pályaudvar ám valaki lelke útlevél valakié hintaszékbérlet van aki maga az utazás és meg-megdöccen a sorsa * itatósra-hullt szavak CSEND eltört érintések VESZÉLY köd-mögötti szigetek LEHETŐSÉG * múlt és jövő ívén a Hídon állva szárnyat bontTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

HALK KIS BALLADA Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én mondom bizony, meghalt már szegény. Mint az árva, búsan és sután egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról örökre egy ünnep délután. Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén sTovább…