On:
In: Szépirodalom, Vers

Türelem Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. VadrózsaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Jézus nem velünk üli meg a páskát, jól tudom? – kérdezte Lea, és kérdőn nézett Máriára. Helyette azonban Szalómé válaszolt: – Nem. A tanítványaival. A fiam mondta, hogy Jézussal lesz a páskán. Lea visszakérdezett: – János nagyon szereti Jézust. Állandóan Vele van. Nem félted? Szalómé tekintete megváltozott. Olyan békességesTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. Vadrózsa fonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Türelem Azt élem, amiből vagyok. Kiméri egymást fény és feketeség. Nem tudom, a vállamra tett kéz ugyanazé-e, aki egykor megszólított. Csak türelem. Lassan kiegészülök. Az idő rám rajzol, színez, átsatíroz; mást nem fejez ki, mindig önmagát. Tisztulni a csendig. Már készülök. Szembenézni és elrejtőzni újra. Igazságosnak lenni a múlthoz. VadrózsaTovább…