On:
In: Szépirodalom, Vers

nyár lesz és nyár lesz megint kéklő napmeleg… átsuhan majd egy álom veled az enyhet adó vénülő lombokon hiányodat bearanyozza a júliusi égbolt hallom újra az élni akarás újraéledő gyönyörű dallamát mely átvergődve a kínsikolyokon elhozta a legszebben komponált élet-muzsikát és sok éven át ünnepre leltünk a nyárban míg megváltóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mintha a régi kályhafény mintha csak karácsony éjjel egy angyal útra kél talán mintha a csillagos égen… Mintha hófehér szárnyakon akár a hópihék szállna mintha éledő tűz körül ülnénk a Jézuskát áldva… Mintha csillagos út porán ma mindenki hazatalálna mintha itt volna mind aki az ünnepet oly régen várta… MinthaTovább…

On:
In: Film

(Mintha egy városban lennél)   Van egy arab mondás, ha el akarsz rejteni valamit, rejtsd a Napba. Ez olyan, mint amikor nem akarsz bikiniben feltűnést kelteni a strandon, ezért arra a helyre mész, ahol nyüzsögnek az emberek, garantáltan senki sem fog rád figyelni. Fran Lebowitz is így gondolkodhatott a hatvanasTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretem, ha úgy mész el, mintha tényleg elhagynál. A bőröndöd a szekrény tetején veled együtt elmegy, kiüvölti magából saját ürességét, remeg az ismeretlen állat bőre, amit már rég nem visel semmilyen állat, remeg a semmi ruhája. Újra és újra elmész, mintha tényleg elhagynál, és az emléked után a hiányod ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

túl rövid az élet akármily hosszú direkt a beszédem nincs idő bosszúra visszahúz az engedd nem kell a huzavona minek beültetni virágos szókkal verset mint török mikor hódolt a hódítandó vezérnek nehéz a szövevényből kihámozni a magját akkor volt idő megfejtésre jutott szóvirágokra ma úgy borul a nap mintha végeTovább…

On:
In: Ifjú tehetség, Szépirodalom

Kezdetben az anyajegyeket fedeztem föl. Betört tükörképek: nézem őket, nem néznek vissza rám. Elveszni látom magam a bőr lüktető tejútrendszerében, mióta tudom, hogy ami tükröz, ott nem vagyok és nem is leszek. A valóság, amit magamon látok, hiába egy – szem elől tévesztem. Hiába egész – az összerakás reflexét váltjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mintha csak a mozdulatlan, halk holnapodból tekintenél vissza mai magadra. Még küldi üzeneteit meztelen idegeid teste, fürge véred is kering, még szárnyat bont és száll feléd egy távoli mosoly, mégis valahogy minden, mint elítélt éjbe hullt imája, eliramlik. Hiába kenegeted sebeidet, így is, úgyis a jel nélküli természet teremtményei közéTovább…