On:
In: Szépirodalom, Vers

Szikra Arcod a nyáréji ezüstholdnak mása, szemed a mindenség vénuszragyogása, homlokod a földnek tisztafényű társa, ajkad a nyugvó nap rózsaszirompárja, tested az éji ég csillámló parázsa, élted hullócsillag szikravillanása.   Töredék Enyém az ültetés, tiéd lesz a szüret, tiéd a napkelte, enyém a szürkület.   Megnyugvás Látom már ráncaim, érzem,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Illúzió Arcod lobogó brokátmező. Mélytengeri árok a szemedben. Mosolyod méregben oldott kép; könnyű és szép, s mint harcoló egység, végletekig kegyetlen. Csarnokvizedben merülök – maroknyi vászon a mélykék tóban. Halaiddal úszom, hártyás szárnyak, s fátylad mögött rejtőzködve a pompás illúzióban. * Arctalan amit leírok, meghatároz, pedig én határozottan nem vagyokTovább…