On:
In: Próza, Szépirodalom

Tizenkilenc éves egyetemistaként gondoltam, megvárom, míg a kedvesem leérettségizik, és a rákövetkező szeptemberben elveszem feleségül. Egyszerűnek tűnt, és voltaképp az is volt. A szülők megpróbálták ellenvetni, hogy mi lenne, ha előbb mindketten lediplomáznánk, mégiscsak a biztos kenyér… Kértem, ugyan fejtsék már ki, mit értenek biztos kenyér alatt két bölcsész esetében.Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Elveszettnek éreztem magam Torontóban. Aztán megláttam azt a biciklis futárt az „Anti Social Social Club” feliratú pulcsiban, és eszembe jutottál. Ugyanilyen pulcsit viseltél, amikor kék-zöldre vertél a betonon. Hirtelen otthon éreztem magam.   ©Séd Imre alkotása: Család Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

sovány örömökből falatozik csillámos álmokat porol a szív igazát csúfolja a kikelet félárnyékban tenget a sorsom napra nem enged perc hajt előre az órában forog a fáradt év a terhem alatt tántorog: az árulás bélyegét viselik az elemek – nélkülem is lesznek – a pillantásomat nélkülöző folyók a tenger feléTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Kétkerekű, gurulós, húzós bevásárlókocsi, egy öregasszonyhoz csatlakoztatva, aki csoszogva vonszolja maga után a jól megpakolt szerkezetet. A legtöbb ember erre gondol, ha meghallja a ’banyatank’ szót. Nekem viszont a gyermekkoromat juttatja az eszembe. A bevásárlásokat, amiket apuval mindig közösen intéztünk. A szüleim nem voltak öregek – bár akkor számomra nagyonTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az emberéletnek legelején sötét anyaméhbe jutottam önhibámon kívül én,nyűtt szegény. Riogatott veszély ezernyi ottan, támadt szülőmre,s vele énfelém, pedig embernek csak magzatnyi voltam. Világra taszítva lettem szerény, okkal, mert sűrű lelencbe soroltan, ahol nem élni-halni volt erény. Tűrjenek ,gyűlöletbe igazoltam, verődtem-sose isten tenyerén, otthon találtam magam a bajokban. Korán ráébredtem:sorsomTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

KÖZÖTT A nap végignéz a katonáin. Mielőtt letenné a fegyvert, vigyázzba állnak a Rocky-Mountains sziklái. Semmi sem mozdul. Madarat, árnyékot, iramlót megállít a rettegés. Se meghalni, se születni nem szabad. Csendben vár, akit megaláztak. Saját szívébe húzódik vissza a szél. * VILÁGTALAN Tele az ég szárnycsapásokkal, karcolásokkal, bár csak aTovább…