On:
In: Próza, Szépirodalom

A kabátom az osztályban maradt, maradjon, nem kell többet, semmi sem kell. Hogyha elég gyorsan futok, akkor nem fogok fázni, nem fogok megfázni, nem lesz semmi bajom. Ráfekszem a levegőre, előrehajolok, nem akarom tudni, hogy hol vagyok, nem akarom tudni, hogy merre megyek, nem nézek előre, nem nézek fel, csakTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Este van, sült gesztenyét eszünk Nagymamával. Együtt vágtuk meg, én Nagyapa szarvasagancsnyelű bicskájával, Nagymama a saját halnyelű késével. A gesztenye forró, égeti az ujjaimat, Nagymama azt mondja, nem szabad várni vele, akkor jó, ha olyan forró, hogy alig kapunk tőle levegőt. Ahogy eszünk, egyszer csak azt kérdezi, hogy tényleg soha,Tovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Tornaóránk lesz, az öltözőben két üres fogas is van, kiválasztom az egyiket, felakasztom rá a tornazsákot, előveszem a zsákból a tornacipőm és a melegítőm. Ez Anya régi melegítője, pont olyan, mint amit a válogatott hordott az olimpián, akkor adta nekem, amikor bevettek az iskolai futóváltóba. Még pont jó rám, csakTovább…

On:
In: Könyvespolc

Könyvet kézbe venni jó dolog. Egy ismerős költő új kötetét kézbe venni öröm. Mórotz Krisztina Krisztina, hol a te utad? című kötete érdekes szerkezetével ragadott magával. A kötetben szereplő versek, prózák és önvallomások vibráló váltakozása újszerű megközelítését nyújtja a világ dolgainak.  Fentiekből fakadóan nehéz lenne pontosabban besorolni a kötetet bármelyikTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Tegnap Petrit adtad a kezembe, „ez jó!” – mondtad, vagy csak gondoltad, a szemedből tudok olvasni! Ma reggel a konyhában készülődsz: „na, milyen?” – veted oda, csak úgy mellékesen. Pörögnek bennem a lehetséges témák, hova is illik a „na, milyen?”-re adható válasz. Meg van: „a Petri?” – kérdem, de tudom,Tovább…