Sylvia már az ajtón belépve az arcokat fürkészte, de ahogy leült a helyére – egy buzgón mosolygó, kedves lány kísérte oda -, még elszántabban kezdte tanulmányozni a körülötte lévőket. A kitüntetésre várók többségét ismerte: volt, akit személyesen is, és volt, akiről csak olvasott vagy hallott. Meg akarta tudni, miként élikTovább…

Elkeveredni a röggel. Örök időkre, emlék nélkül. Megölelni végre a semmit. A lelkem olyan könnyen békül. Nem álmodik a por. A rothadó hús bűzlik, ezért kell rá a vastag föld, amíg csontvázzá enyészik. Föld felett pedig a feledés. Pókhálóval fedett emlékezet, és kit érdekel akkor már a jelen, bárhogy ítélkezett.Tovább…

J.M. egy nap a konyhában állva egyik kezében egy vajas, paradicsomos pirítóssal, a másik kezében egy csésze kávéval hirtelen rádöbbent, hogy megváltozott az arca. Beletelt pár percbe míg a korai keléstől kótyagos fejében megfogalmazódott ez a gondolat attól a pillanattól számítva, amikor kivánszorgott a fürdőbe és futólag belenézett a tükörbe.Tovább…