On:
In: Szépirodalom, Vers

Aranyló, őszi fák Apám szerelmei – illatos, őszi fák, vigyázzátok csendben aranyló álmát! Legyetek büszkék, ahogyan ő is hódolattal volt az erdők felé, amíg el nem hívta az ég a végső úton, a fény felé. Állok az emlékek között hosszan, jó ez a békesség, őszi fák! Könnyezve nézek a tompulóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Félek. Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák, szűkösen vagyunk. Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle szerzet lehetek én? Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó szemek és hogyhogy nem zöld a hajam? Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak, belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak. Ágyamtól görcs állt derekukba, és a postás motorjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az örökkön élőt nem mulandót lehet csak tulajdonolni vehet valaki házat amit elvisz az áradat kiszikkaszt az idő s aki benne élt elmegy hátra se néz s majd vesz magának máshol lakást majd újból és újból másutt kerül neki szerethetünk egy …házat? melynek ablakában állva nem vár senki ránk nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Alentejoi fák Halott órák… A hegy lábához görbül a Síkság, forró katlan, és az elgyötört, sebesült fák Istennek lázadozva kiáltozzák A fohászt, hogy őket forrással megáldja! És délelőtt, mikor izzó arannyal a Nap kihímezi az útszéli rekettyebokrokat, A fák kivetik tragikus árnyukat, Mint csapzott szfinxek, a horizontra! Fák! Szív ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mentünk reménnyel telve ünnepélyesen mint mikor valami ismeretlen szépség és kín kezdődik el utánunk emberek sokan a gesztenyefák lombja fölöttünk rezzenetlen kérdeztem őket láttok? most is láttok? ti már annyiszor láttatok és beszéltetek nekem… most mit mondotok? – nem feleltetek szárnyas leveleitekben nem nyíltak meg a pórusok… mert akkor tiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Apám szerelmei – illatos, őszi fák, vigyázzátok csendben aranyló álmát! Legyetek büszkék, ahogyan ő is hódolattal volt az erdők felé, amíg el nem hívta az ég a végső úton, a fény felé. Állok az emlékek között hosszan, jó ez a békesség, őszi fák! Könnyezve nézek a tompuló fénybe, csókot lehelekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ilyenkor tél elején öregek lesznek a fák, kicsi, nagy kopaszodón pörgi le lombozatát. * Hunyorogna jégen a fény, tükörén tovacsúszna nap, de a jéglepedőre hótakarót húz vacogón a patak. * Fák csupasz ágán zúzmara csönd álmát riasztva csattog a fagy, s jégszirom tüskék ejtik rabul a tétova fénysugarat. * Bokrok,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

„Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák Ők úgy maradnak állva Ahogy éltek s éltem” (Révész Sándor)* Akár a fák voltaképpen mindegy hogy Isten miért és hogyan teremtette a fákat a lényeg hogy tanuljunk tőlük fölfelé élni és olyan erősen tartani magunk a célig ahogy a fák állnak; egyenesTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Embernek születtem Oh, ti bolond, esztelen poéták! Hej, ti álmatag, méla bajnokok! Miért jó, mondd, keserűen élni? S mért kell némán, magányban halnotok? Mért jó, ha hosszú éjszakák során, Mi álmot ad csupán csak képzelet? S mért jó a bágyadt csillagok között Üldözni egy eltűnő fényjelet? És miért jó, haTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a törzs csupasz a földön bíbor levelek sora reszket az ősz isteni sóhaja és a fűszálakat is betakarja nézd milyen méltósággal vetkőzik le a fa kopasz ágait az égre nyújtja mint egy rozsdás furulya örökké ugyanazt a nótát fújja és nem tudja kihez kellene fohászkodnia korai volna még havaznia ezTovább…