On:
In: Szépirodalom, Vers

Belőlem majd bükkök nőnek, vagy érdes kérgű tölgyek. Egyszer a lelkek megbékülnek, nem szeretnek, de nem is ölnek. Egy fa leszek a sok közül. Susogva zúg a lombom. Lesz majd talán ki ennek örül. Ezt csak magamnak mondom. Mert nem érdekel egy fát sem, hogy kinek ad árnyékot, erőt. EmberkéntTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az asztalon maradt morzsák a szárítókötélen lengedező ruhák a pókhálós pince világtalan gyertyája a földre hullott diók fekete héja a felborított macskatányér a függönyön megpihent törtfehér a lugas alatt megbarnult szőlőlevelek a földből kibújt eleven gyökerek a szobák fülsiketítő némasága a kép-telenül csupasz falak hideg valósága az álmatlan éjek visszatérőTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az ősznek van valami semmivel össze nem téveszthető illata. Mint hosszú idő után a háznak, hova nagyon rég nem tértél haza, de már az ajtó előtt felidézed a morzsának tett szikkadt kenyeret s a kávéba mártott kockacukrot – pedig teázol, s üresen szereted. Az őszben ott van még a nyárTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban még gőzölög az égbolt, egy öntöttvas fotelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszu kávét, míg végre lusta tükrén eloszlik és bedrappul, mint kondenzált ökörnyál, a kedvem égi mása. Pedig szép itt a Herbsttag, ahogy körülkeríti, mint birtokát a gazdaTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Szeretem ezt az utcát. A pasztellszínű házak, titokzatos kapualjak, kovácsoltvas kandeláberek, a macskakövek, az épületek között váratlanul megnyíló lépcsősorok és az apró kis kertecskék, igazi felüdülést jelentenek délidőben, amikor a hivatalból átsétálok egy másik hivatalba, hogy terített asztal mellett, elfogyasszam szerény kis ebédemet a lambériás alagsori étkezdében. Ma is ábrándozvaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

a madarak egy hűvös rejtekben fütyörésznek valahol mikor a homály formákra bomlik a dal és a fény felébreszt reggel kisimogatja belőlem a tegnapi félelmet saját magam és a világ tökéletlenségének tudatában lassan megnyugszik az idegrendszerem az éppen adódó apró örömökkel táplálnám magam de a nap meg sem tervezett menetrendjébe beékelődnekTovább…

On:
In: Ifjú tehetség

sokat gondolok arra, mit tennék ha szembe jönnél velem egyszer, aki ugyanabból az anyagból vagy, mint én pont olyan, és valahogy mégis más az arcodra, amikor rájössz, hogy te tulajdonképpen én vagyok, csak rosszabb kiadásban megkérdeznélek arról, hogyan kell olyannak lenni amilyen végül sohasem lettem vagy csak torkon ragadnálak ésTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

(Belgrád rakpart, a múlt század végén, februárban)   I. Oltárkép kérlek ölj meg rögeszmém a halál csúf áldozat leszek oltáromon a szétfolyó képek üres üvegekről leszakadt gombokról gyűrt takarókról mesélnek majd mint egy emlékműsor   II. Ék mellé hugyoztam adódott fejfájás-ék az agyamban majd a posztumusz gyalázat sikercikke az ismeretlenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Mit csinálsz? – kérdeztem tőle, amikor a második doboz altatót kezdte eszegetni, mint valami cukorkát. – Szeretném végre kialudni magam – mondta ijesztően nyugodtan, pedig néhány órával előtte csaknem egymás torkának estünk. Bekísértem gyomormosásra az ügyeletre. Jól letoltak, mert nem hívtam mentőt. „Na, mosolyogj már egy kicsit!” – mondtamTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Koranyári szombat délelőtt volt. Kivételes nyugalom lengte be a Tisza partjának ezen szakaszát. A nyárfák hatalmas hópelyhekre emlékeztető, könnyű szöszei úgy repültek a levegőben, mintha felültek volna ez erdei madarak koncertjének dallamaira, és ahogy azok eljutottak a legeldugottabb zugokba is, úgy jutottak el mindenhová a nyárfaszöszök. Pelyhes volt tőlük mindenTovább…