On:
In: Szépirodalom, Vers

Megszülöm magam egy ibolyabársonyos, szép tavaszi este. És várom a reggelt. Jöhet az új földrész. Az új háború. Találmányok és felfordulások, diadalok és háborúk dühös sorozata. Végül végighemperedem a földön — jóllakott hernyó — és boldogan figyelem, ahogy millió csillag figyeli millió ivadékomat. Á, csak te te vagy?, nevetnek rajtam.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mire felébredtem már hiába kerestem s azon tűnődtem hogy mit mondtam az éjjel mert eszembe jutott a „soha ne aludjatok el haraggal” s azon gondolkodtam nem vitatkoztunk-e nem hangzott-e el bármi bántó nem bízom magamban aztán eszembe jutott hogy talán meg kellene kérnem mindenkit fák terek utcák autók felhők galambokTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Kint, a kerti padon bámul rám az este, árnyékait földre dobva, hűlni kezd a teste. Morcos félhomály ül cserfes színek helyén, vad szél pihét borzol ijedt madár begyén. Itt az ősz, ne tagadd, ránk zúdul egészen, s mi nyílni már elkésett, hát tűri, hogy enyésszen. Kint, a kerti padon, bokor-csönddéTovább…