Terelgetsz engem. Béklyóval, csipogóval, ostorral, infúziós tűvel. Terelgetsz csendesebb vizekhez. Éjjel vigyázol a repülőgépre, hogy ne tűnjön velem el. a semmiben. Hajnalban megcsípsz, aztán belém rúgsz, hogy végre levegőt vegyek. Szent kezeddel minden reggel kituszkolsz a fényre – és látod, mégsem tudom, létezel-e. Csendes vizekhez terelgetsz – ámbár én aTovább…
Advent első napja. Nagy levegő, kifúj. Gyertyagyújtás, ellazulás… Vagy mégsem? Ilyenkor már a későn kelőknek is kattog az agya. Indul a végső visszaszámlálás: a nagy fogyasztási maraton. Alig ocsúdtunk a szeptemberi iskolakezdésből, a túltolt Halloweenből, a komoly vérveszteséggel járó Black Fridayből, máris a végtelenített Last Christmas-őrület résztvevői vagyunk, mintha ténylegTovább…
Fémhálóba tapadt vasreszelék. Pókok álmaiba épült a lengő fedezék – kéretlenül beeső fénypásztákban olajfolt, szilánkok között alvó törmelék. A resti előtti talponálló pultján kondul egy pohár, hirdeti magányát. Az elült zajba elhalt hangokat présel vissza a virágföldek irányából zakatoló jövő. Isten itthagyta névjegyét, de a gyertyaviasz elfolyt. A helyjegyeket megváltották;Tovább…
még csendes a madárvonulás útja de mindig kibomlik a szárnyakban a honvágy százezer éve vérét ajánlja a bárány hogy ne váljunk hollóvá ne vájjuk ki egymás szemét de ki akasztja fel korgó hasa fölé az elismerés aranynak látszó pléhmedálját ki fogadja el a hallgatás ezüstpénzét ki sóvárog az igazság utánTovább…
nem úszok könyökölök itt a tenger nem merülök olvasok benned rajtad csupa derű örök délután vagy felfedezett vagy árvalányhaj és Urál fokok és lombok szigetek és száradó balkoni lomok és mind csak beszélsz mint madarak megállásban megülnek vállamon szépülnek szavaid és a repülés nincs más tisztább mint szemed madáritató hűsebbTovább…