On:
In: Próza, Szépirodalom

– „Téged mindenki elhagyott, csak én tartottam ki” – arcod ilyenkor márványszín, alján két él fut egymás felé rézsút, szemed megnő, árnyék kúszik ki belőle, s szétterül – „Vannak barátaim, volt lánybúcsúm” – szavaid, mint gumilabdák keményen pattannak az albérlet felpúposodott padlóján, s mert léteznek, elhajolni előlük nem szabad TalánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

jönnek és kezet nyújtanak jönnek és udvariasak nagyon érdekes a témája, mondják süppedős műbőr fotelekben bólogatnak, nyakkendőt simítanak cipőjük orrán villog a reggeli nap az emberek igen hmmm fontos a véleményük, igen az embereknek, emberekhez az emberekért kávé, víz, parkolókártya nagyon örültem, hogy találkoztunk egyébként maga mit dolgozik kutat, igen,Tovább…

On:
In: Publicisztika

Sylvia Plath // Az üvegbúra   „Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefaág hajlatában és éhen halok pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, aTovább…