Hazatérés Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy ittTovább…
Valami leesett. A csönd riadtan fölült, elvékonyult a csillagok pisla fénye a tárt ég-kirakatban, a remény száradt, lassan kiaszott. A Kuiper-övből kiszédült egy szikla, hogy útnak eredjen errefelé, tudta, meg van írva előre titka, s őrizgeti, amíg az űrt szelé. A Földön dúl az otthonos gonoszság, nyakunkra hurkolódik a zsineg,Tovább…
Anyám zokogva lép be, taknya, nyála egybefolyik. Arca puffadt, szeme vörös a sírástól. Hogy megvénült! A vinnyogó tehén. Tiszta ránc. Rám se néz! Furcsa, régen mindig látott. A köpenyes – ez új lehet, nem ismerem – sajnálkozó pofával kíséri a vajszínű csempékkel burkolt helyiség közepére, ahol egy rozsdamentes fémasztal állTovább…
Hol volt, hol nem volt, messzi vidéken, egy Lapítóhegy nevű falucskában éldegélt egy szép korú legény, akit úgy szólított mind aki ismerte, hogy Pista. Nem az István után becézték így, hanem sokkal inkább a sajt után, amit annyira szeretett (Trap-Pista) Szép szál legény volt a maga 98 esztendejével, a faluTovább…
Jenei Gyula: Kutyadal c. versének tiszteletére Én sohasem tudtam biztosan. Amikor kisgyerek voltam, csak azt hallottam: nem szabad hangosan kiabálni, nem szabad konnektorba nyúlni, nem szabad fikuszlevelet enni, nem szabad a cica farkát húzni, nem szabad a kiscsirkék nyakát szorongatni, nem szabad az asztalon könyökölni, nem szabad a bácsikraTovább…
Időtálló A Fiú itt van. Mintha itt lenne. Mintha bevéste volna magát a kőbe. Mintha befúrta volna magát a fába. Mintha belémosódott volna a vízbe. Mintha belébújt volna búzába, zabba, rozsba. A szögeket pedig rég megzabálta a rozsda. A fiú A dombtetőn én hittem szavának, s én voltam hajtójaTovább…
Ott, a szomszédban, ott lakik az Isten. Abban a házban, az ötödiken. Valami baj lehet vele, szerintem, mert mostanság már csak ritkán üzen. Kis lábaskában kapja az ebédet, a főzelékből többnyire marad, mondják, nem örül a napi kenyérnek, a lakótársnak járó fejadag. Úgy tudni, hogy rég elutasít mindent. Valamire vár,Tovább…
Szolgák voltak, ma királyok. Szabadok, rendíthetetlenek. Lemondani néhány dologról maga a fájdalom. De egyetlen perc alatt elveszíteni mindent? A zuhanás jéghideg gyönyörűsége. Száguldasz mélyebbre… és egyre mélyebbre… A szád tele földdel, kezed-lábad hideg és merev. És a szív? Talán nem is bír el ekkora gyönyörűséget. Tovább…
Nem jut eszembe az út hazafelé. Meghallgatnám a szívem, de nincs fül a mellkasomban. Egyformán nyúlik minden járda az este száraz tenyerén. Az utcák nevei, csontfehér táblák a fáradtság dermedt csarnokában. Kezedben vagyok, mióta felvettél és utazok az éjszakai város ütőerén. Lüktető házak, vérző ciprusok között, a kezdet magját keresniTovább…
Megnépszámláltak engem is, a mindent tudni akaró hatalom megfenyegetett, nyilatkozzam a budik számáról, mivel fűtenék, ha nem lenne oly baszott drága, magyar vagyok, vagy netán piréz, jó keresztényként élek, vagy másban hiszek. Elme- és egyéb állapotomról nem volt kötelező beszámolni. A virtuális kartotékrendszerben végre helyemre kerültem, egy darab magyar (vagyTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.