Ott, a szomszédban, ott lakik az Isten.
Abban a házban, az ötödiken.
Valami baj lehet vele, szerintem,
mert mostanság már csak ritkán üzen.
Kis lábaskában kapja az ebédet,
a főzelékből többnyire marad,
mondják, nem örül a napi kenyérnek,
a lakótársnak járó fejadag.
Úgy tudni, hogy rég elutasít mindent.
Valamire vár, mondják, csak ennyi.
Tény, hogy senki nem keresi az Istent,
és neki sem kell már semmi, semmi.
Talánha a reklámhordó ember
csöngetett rá, egy-két éve, egyszer.
Petőcz András: A megvénhedt Isten, versek, Tiszatáj könyvek, 2016.
©Láng Eszter alkotása